Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

hiányában a feltételes szabadságra bocsátásból való kizárás nem jöhet szóba. De nem lehet a terheltet a feltételes szabadságra bocsátás vonatkozásában a Btk. 39. §-ának (2) bekezdése alapján korlátozni sem, mert a 2. alatti elítélés gondatlan bűntett miatt történt. Márpedig e törvényhely alkalmazásának egyik előfeltétele, hogy a terheltet megelőzően szándékos bűntett miatt ítéljék szabadságvesztésre. A kifejtettekhez képest törvényt sértettek tehát a 4. és 5. alatti ügyekben eljárt bíróságok, amikor kimondták, hogy a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra. Következésképpen törvényt sértettek az 5. alatti ügyben eljárt bíróságok a tekintetben is, hogy — a Btk. 39. §-a (3) bekezdése c) pontjának első tételét tévesen alkalmazva, ennek folyományaképpen — a Btk. 38/A. §-ának a) pontja alapján a szabadságvesztés fokozatát szigorított börtönben állapították meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa e törvénysértéseket megállapította, a jelzett ítéletek, illetve végzés törvénysértő rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és kimondta, hogy a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani. A szabadságvesztés fokozatára vonatkozó ez a megállapítás a Btk. 38/B. §-ának c) pontján — egyébként a jelen határozat a Be. 282. §-ának (1) és (4) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. B. törv. Eln. Tan. 493/1968. sz.) (5954.) 4870. Az egy évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú — ha jeltételes szabadságra bocsátják — csak a feltételes szabadság leteltével mentesül a hátrányos következmények alól. Ha feltételes szabadság ideje alatt újabb bűntettet követ el, és ezért szabadságvesztésre ítélik, a feltételes szabadságot meg kell szüntetni és a mentesítésre az együttes mentesítés szabályai az irányadók. (5729.) Részletesen: Btk. 102. §-nál. A bírói mentesítés 81. § 4871. A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés várakozási idejének kezdő időpontja az ítélet jogerőre emelkedését akkor sem előzheti meg, ha az elítélt az előzetes fogvatartás beszámítása folytán a büntetésének egész tartamát korábban már kitöltötte. Az elítéltet a megyei bíróság 1954. február 24. napján vesztegetés és csalás miatt 3 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra (első alapítélet), majd a járásbíróság, illetve a megyei bíróság 1952. augusztus 3. napján vesztegetés miatt 7 hónapi szabadságvesztésre ítélte (második alapítélet). Ez utóbbi büntetést az eljáró bíróságok az 1959. február 5-ig előzetes fogvatartásban töltött idővel kitöltöttnek vették. Az elítélt arra hivatkozással kérte a bírósági mentesítés megadását, hogy a 7 hónapi szabadságvesztést már az előzetes fogvatartás során ki206