Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

töltötte. Ennélfogva a Btk. 33. §-ának (3) bekezdésében meghatározott 10 évi várakozási idő letelt. Az elsőfokú bíróság a kérelmet elutasította, kiemelvén végzésében, hogy a mentesítésre 1971. április 15. napja után kerülhet sor. E végzés ellen bejelentett fellebbezést a megyei bíróság azzal utasította el, hogy a kérelem előterjesztésének 1972. augusztus 3. napjáig nincs helye. A Btk. 81. §-ának (1) bekezdése szerint a bírósági mentesítésnek alanyi oldalon az érdemesség, tárgyi oldalon pedig a törvényben meghatározott várakozási idő eltelte a feltétele. Az első alapítéletben kiszabott szabadságvesztés 3 évi tartamára figyelemmel a várakozási idő a Btk. 81. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében 5 év volt, amivel párhuzamosan folyt a Btk. 82. §-a értelmében a közügyektől 5 évre történt eltiltás. E várakozási idő tartama alatt az elítélt újabb bűntettet követett el, amiatt eljárás folyt ellene. Ennélfogva vele szemben a Btk. 83. §-ának (3) bekezdése értelmében együttes mentesítésnek van helye. Ez utóbbi törvényhely szerinti várakozási idő 10 év. Ezt a fellebbező sem vitatta. Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a 10 évi várakozási időt a második alapítélet jogerőre emelkedésének napjától kell számítani. Az előzetes letartóztatás ugyanis csak biztonsági jellegű intézkedés, amely a Be. 120. §-a (1) bekezdésének a)—e) pontjaiban meghatározott törvényi előfeltételek valamelyikének fennállása esetén rendelhető el. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a bíróság a Btk. 77. §-a szerint beszámítani tartozik. Ha a bíróság a kiszabott szabadságvesztést az előzetes letartóztatás idejével teljesen kitöltöttnek veszi, ehhez a körülményhez egyéb joghatás nem fűződik. így például a visszaesés vagy a bírósági mentesítés körében megállapított különböző várakozási idő ilyen esetekben is az ítélet jogerőre emelkedésének a napjától és nem attól a naptól számítandó, amelyen a terhelt a szabadságvesztést az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításával kitöltötte. Büntetést ugyanis csak ítélettel lehet kiszabni, illetve az előzetes letartóztatást nem lehet előre hozott büntetésnek tekinteni (BJD 3213.). Ebből következően a büntetés kiállásáról, illetve végrehajthatóságának megszüntetéséről az ítélet jogerőre emelkedése előtt szó sem lehet. Tévedett viszont az elsőfokú bíróság annak megállapításánál, hogy a bírósági mentesítés iránti kérelem leghamarabb 1971. április 15. napja után terjeszthető elő. A második alapítélet 1962. augusztus 3. napján emelkedett jogerőre. Ehhez képest a szóban forgó kérelem előterjesztésének csupán 1972. augusztus 3. napja után van helye. (Miskolci Megyei Bíróság Bf. 16017 1968. sz.) (6041.) 4872. A bírósági mentesítés iránt előterjesztett kérelmet az érdemesség hiánya okából tárgyalás nélkül nem lehet elutasítani. Az okozott sérelem jóvátételének vizsgálata az érdemesség szempontjából. (5611.) Részletesen: Be. 300. §-nál. 207