Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)
Az előzetes fogvatartás beszámítása 77. § 4865. Az előzetes letartóztatásban töltött tört napok beszámítása. Az elítélt 1966. június 6-ától 7-éig olyan időtartamban volt őrizetben, hogy a két naptári napból ténylegesen fogvatartásban töltött idő együttesen nem haladta meg a 24 órát. Az elsőfokú bíróság tévesen úgy rendelkezett, hogy a kiszabott pénzbüntetésből csupán egy napot tekintett lerovottnak. Az állandó bírói gyakorlat szerint ugyanis minden megkezdett napot be kell számítani a szabadságvesztésbe, illetve minden nap figyelembe jön a pénzbüntetés lerovottá nyilvánítása szempontjából, és minthogy órák vagy tört napok beszámítására nem kerülhet sor, azokat egész napként veszi figyelembe. Természetesen ugyanaz a helyzet azokban az esetekben is, amelyekben a fogvatartás első és utolsó töredék napja közé folyamatos fogságban töltött egész napok iktatódnak, vagyis az első és utolsó töredék napot itt is egész napokként kell számítani. E szabály alól nem kivétel az az eset sem, amikor a két naptári napból ténylegesen fogvatartásban töltött idő együttesen nem haladja meg a 24 órát. Egyébként ennek megfelelő a Büntetésvégrehajtási Szabályzat erre vonatkozó rendelkezése is. (Budapesti Fővárosi Bíróság Bf. XXVIII. 7583/1966. sz.) (5545.) 4866. Ideiglenes kényszergyógykezelés tartamának beszámítása a szabadságvesztésbe. (5695.) Részletesen: Be. 128. §-nál. 4867. A büntettet előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés várakozási idejének kezdő időpontja az ítélet jogerőre emelkedését akkor sem előzheti meg, ha az elítélt az előzetes fogvatartás beszámítása folytán a büntetésének egész tartamát korábban már kitöltötte. (6041.) Részletesen: Btk. 81. §-nál. 4868. A végrehajtási fokozatról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás korlátozásáról, illetve az abból történő kizárásról, akkor is rev.delkezni kell, ha a bíróság a szabadságvesztést az előzetes fogvatartc.ssal teljes egészében kitöltöttnek vette. (6070.) Részletesen: Btk. 38. §-nál. 202