Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

V. Fejezet Mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól A törvényi mentesítés 80. § 4869. A Btk. hatálybalépése előtt beállott mentesítés hatályának elvesztésénél irányadó szempontok. 1. A terheltet a járásbíróság az 1958. augusztus 10-én elkövetett feltűnően durva becsületsértés miatt 1958. december 4-én jogerősen 30 napi szabadságvesztésre ítélte. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1959. március 23-án e 30 napi szabadságvesztés végrehajtását kegyelemből 3 évi próbaidőre felfüggesztette, és mellékbüntetésként 500 Ft pénzbüntetést alkalmazott. A terhelt a pénzbüntetést 1959. november 27-én befizette. A próbaidő 1962. március 23-án járt le. 2. A terheltet az 1961. november 25-én elkövetett gondatlan emberölés miatt 1962. május 3-án kelt ítélettel 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték, és 1 évre eltiltották a közügyektől. A bíróság elmulasztotta az 1. alatti ügyben próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelését. A másodfokú bíróság az 1962. november 1-én kelt végzésével a védelmi fellebbezéseket elutasította anélkül, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelte volna. 3. A járásbíróság az 1966. április 4-én elkövetett lopásért, mely tulajdon elleni bűntettként minősült, a terheltet 1966. június 17-én jogerősen 8 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. 4. A terheltet a bíróság az 1966. augusztus 3-án elkövetett emberölés kísérlete miatt 1966. november 30-án 5 évi szabadságvesztésre ítélte, és 5 évre eltiltotta a közügyektől, egyben megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztés háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság ezt az utóbbi rendelkezését a Btk. 39. §-ának (2) bekezdésére utalással azzal indokolta, hogy a terheltet az 1. alatti ügyben szándékos bűntett miatt szabadságvesztésre ítélték, amelynek végrehajthatósága 1959. március 23-án, vagyis az Elnöki Tanács kegyelmi elhatározásának napján megszűnt, e naptól számítva azonban az ezen (4 alatti) ügyben elbírált emberölés kísérletének elkövetéséig 10 év még nem telt el. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy kimondta: a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet megváltoztatását azzal indokolta, hogy a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó törvényi rendelkezések szempontjából nemcsak az 1. alatti, hanem a fentebb 2. alatt ismertetett elítélést is figyelembe kell venni. Mivel pedig ilyképp a sértettet az ezen (4 alatti) ügyben elbírált szándékos bűntett elkövetését 203