Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

3. A fenti büntetéseket a bíróság az 1968. március 25. napján kelt és április 26. napján jogerőre emelkedett ítéletével összbüntetésbe foglalta, és a terheltet összbüntetésül 10 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, és a büntetést szigorított börtönben kell végrehajtani. 4. A kerületi bíróság az 1968. március 12. napján hozott ítéletével a terheltet jogtalan használat miatt 700 Ft pénzbüntetésre ítélte. A másodfokú bíróság az 1968. június 21. napján kelt ítéletével a büntetést 30 napi szabadságvesztéssel súlyosította, s megállapította, hogy azt szigorított börtönben kell végrehajtani. A terhelt ezt a bűntettet 1966. június 7. napján követte el. 5. A bíróság az 1968. augusztus 2. napján hozott ítéletével a 30 napi szabadságvesztést a korábbi büntetésekkel összbüntetésbe foglalta, és a terheltet összbüntetésül 10 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy azt szigorított börtönben kell végrehajtani, s hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A Legfelsőbb Bíróság az 1968. szeptember 30. napján kelt végzésével a bejelentett fellebbezési óvást elutasította. Az összbüntetésbe foglaló ez utóbbi határozatok ellen emelt törvényességi óvásban kifejtettek szerint a határozatok törvénysértéssel állapították meg az összbüntetést olyan tartamban, amelynek folytán a terhelttel szemben kiszabott 30 napi szabadságvesztés teljes mértékben elenyészett. A Legfelsőbb Bíróság végzésében kifejtett álláspont nem tükrözi híven a 446. számú büntető és katonai kollégiumi állásfoglalás szellemét, és ellentétes az ítélkezési gyakorlattal is. A törvényességi óvás szerint az említett végzés a kollégiumi állásfoglalás téves értelmezésével jutott a konkrét ügyben arra a megállapításra, amely szerint olyan összbüntetésbe foglalás esetében, amikor a több büntetés közül egyeseket már előzőleg összbüntetésbe foglaltak, az újabb összbüntetés csak alacsonyabb tartamú nem lehet az előző összbüntetésnél, nincs azonban elvi és törvényi akadálya annak, hogy a bíróság az újabb összbüntetést az előző összbüntetéssel azonos tartamban állapítsa meg, ami egyben egyes büntetések teljes elenyészését eredményezi. A 446. számú kollégiumi állásfoglalásnak az a része ugyanis (BK 446. 1/3.), amely a Btk. 73. §-ának (3) bekezdésén alapul összbüntetési eljárásnál — kettőnél több alapítélet esetén — lehetővé teszi az egyik alapítéletben kiszabott büntetés teljes elengedését, az adott ügyben nem lehet irányadó, mert az nem a többszörös összbüntetési eljárásra vonatkozik. Végül utal a törvényességi óvás arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság megtámadott végzésének indokolása tévesen hivatkozott az összbüntetés mérvének megállapítása kapcsán a 30 napi szabadságvesztéssel büntetett cselekmény jellegére, mert az alapítéletekben elbírált bűntettek jellegének vizsgálatára csak „nagyobb mérvű mérséklésnél" kerülhet sor. Az Elnökségi Tanács a törvényességi óvást nem találta alaposnak. A törvénynek a 446. számú kollégiumi állásfoglalásában kifejtett helyes értelme szerint: két büntetés összbüntetésbe foglalása sohasem vezethet az egyik büntetés elenyészésére, éspedig a Btk. 73. §-a (3) bekez198