Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

désének alkalmazásával sem (koll. állásfoglalás indokolása I 3. pontjá­nak a) alpontja). Kettőnél több büntetés összbüntetésbe foglalásánál viszont előfordul­hat olyan mérvű mérséklés, ami egyes büntetések teljes elenyészését eredményezi [koll. állásfoglalás indokolása 1/3. pontjának b) alpontja]. Ez utóbbi megállapítás — amely egyébként összhangban áll a már ko­rábban is kialakult bírói gyakorlattal — általános érvényű. Vonatkozik tehát mind a Btk. 73. §-ának (2) bekezdése, mind pedig annak (3) bekez­dése alapján történő összbüntetésbe foglalásra, de irányadó arra az esetre is. amikor a több büntetés közül egyeseket már korábban össz­büntetésbe foglaltak. Az utóbbi esetben azonban — amikor tehát ügynevezett többszörös összbüntetésbe foglalásról van szó — érvényesül az a korlátozás, amely szerint az újabb összbüntetés — a kiszabásnál irányadó általános elvek helyes megtartása mellett — nem vezethet olyan eredményre, hogy az előzőnél alacsonyabb tartamű összbüntetés kerüljön kiszabásra [koll. ál­lásfoglalás indokolása L3. pontjának c) alpontja]. Ezek szerint téves a törvényességi óvásban kifejtett az az álláspont, hogy a 446. számú kollégiumi állásfoglalásnak az a része, amely szerint kettőnél több büntetés összbüntetésbe foglalásánál sor kerülhet az egyik büntetés teljes elengedésére — egyfelől csak a Btk. 73. §-a (3) bekezdé­sének esetére vonatkozik, másfelől nem irányadó az úgynevezett több­szörös összbüntetési eljárásban. Nem sértettek tehát törvényt a megtámadott határozatok akkor, ami­kor az összbüntetés tartamát a korábbi összbüntetéssel azonos mérték­ben állapították meg, amelynek folytán a terhelt 30 napi újabb szabad­ságvesztés büntetése teljes egészében elenyészett. A Legfelsőbb Bíróság határozatának ezzel kapcsolatos indokolása mindenben helytálló. Nem tévedett a Legfelsőbb Bíróság akkor sem, amikor az összbünte­tés mértékének meghatározásával kapcsolatban utalt a terhelt ama cse­lekményének jellegére is, amely miatt vele szemben a 30 napi szabad­ságvesztést kiszabták. A 446. számú kollégiumi állásfoglalás indokolásá­ban (I 1. pont) említett ,,nagyobb mérvű mérséklés'' ugyanis nem abszo­lút, hanem viszonylagos értelmű. A mérséklés kisebb vagy nagyobb mérve aszerint ítélendő meg. hogy az elengedett büntetéstartam miként aránylik az összbüntetésbe foglalt egyes ítéletekben meghatározott bün­tetések tartamához. Az úgynevezett többszörös összbüntetési eljárásban — amikor is a kiszabható újabb összbüntetés nem lehet alacsonyabb a korábbi összbüntetésnél — az újabb büntetés teljes elengedése tehát nagyobb mérvű mérséklésnek tekintendő. Mindezekre figyelemmel az Elnökségi Tanács a törvényességi óvást elutasította. (Legf. Bír. B. törv. Eln. Tan. 1029 1968. sz.) (6040.) 4861. Többszörös összbüntetésbe foglalásnál, ha az előző összbünte­tési quasi halmazati büntetésül szabták ki, az újabb büntetés összbün­tetésbe foglalásánál csak akkor kell visszatérni az előző összbüntetés alapítéleteire, ha az újabb bűntett elkövetése az alapítéletek jogerőre emelkedése előtt történt. A járásbíróság mint fiatalkorúak bírósága 1969. február 21. napján 199

Next

/
Thumbnails
Contents