Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

Az összbüntetés mértékének a megállapításánál tehát az elengedés mérvének a ténylegesen egyfolytában letöltendő szabadságvesztésekhez kell igazodnia (BJD 2666.). A terheltnek az egyik szabadságvesztésből egynegyed kedvezménynyel történt szabadulása folytán 2 hónap és 15 napot, valamint az 1 év és 4 hónapi szabadságvesztést kell egyhuzamban letöltenie. Az összbüntetést kiszabó ítélet az elengedés mérvének megállapításánál azonban nem a ténylegesen egyhuzamban letöltendő szabadságvesztések, hanem a kiszabott szabadságvesztések tartamát vette figyelembe, és ennek folytán nemcsak a feltételes szabadságra bocsátás következtében még hátralevő teljes büntetést (2 hó 15 nap) engedte el, hanem a másodízben kiszabott büntetés mértékét is 1 hónappal és 15 nappal csökkentette. Ezek szerint az összbüntetést törvénysértő mértékben állapította meg. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 282. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján megállapította, hogy az összbüntetés mértéke törvénysértő, ezért az ítéletnek ezt a részét hatályon kívül helyezte, és a terhelt összbüntetését — a ténylegesen egyhuzamban letöltendő szabadságvesztések tartamára figyelemmel — 2 évi és 1 hónapi szabadságvesztésben állapította meg. (Legf. Bír. B. törv. I. 1080/1967. sz.) (5616.) 4859. Párhuzamosan folyó eljárások értékelése a büntetés kiszabásánál. Az elsőfokú bíróság a 2 rb. közös munkahelyen dolgozó személy sérelmére visszaesőként elkövetett lopásban és 3 rb. lopással folytatólagosan elkövetett tulajdon elleni bűntettben bűnösnek kimondott vádlottat halmazati büntetésül 1 évi szabadságvesztésre és mellékbüntetésül a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte azzal, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte arra is, hogy D. I. magánfélnek 125 Ft-ot és 10 Ft illetéket, egyik sértettnek mint magánfélnek pedig 500 Ft-ot és ugyancsak 10 Ft illetéket a jogerőtől számított 15 nap alatt fizessen meg. Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezési óvást, a vádlott pedig enyhítés végett fellebbezést jelentett be. A vádlott 1965. augusztus 23-tól 1966. július 26. napjáig a gépgyárban dolgozott segédmunkásként. Ezzel az üggyel kapcsolatban fegyelmi úton bocsátották el. 1965 decembere és az elbocsátás közötti időben a vele közös munkahelyen dolgozó és egy öltözőben elhelyezett munkatársait folyamatosan meglopta. Ez alatt az idő alatt az egyik sértettől több alkalommal, kisebb tételekben összesen 200 Ft-ot, valamint egy 300 Ft értékű karórát tulajdonított el. Ugyanebben az időben a másik sértettől több alkalommal kisebb tételekben 150 Ft-ot, 1966. július 22-én pedig egy 400 Ft értékű karórát lopott el. 1966 júliusában a harmadik sértett 200 Ft értékű karóráját is eltulajdonította. A 21. életévében levő vádlottat vagyon elleni bűntettek elkövetése miatt már két ízben ítélték el szabadságvesztésre. Időközben több rendbeli lopás miatt jogerősen 2 évi szabadságvesztésre ítélték el. Az itt elbírált cselekményeit a mostani ügy elsőfokú ítéletének meghozatalát 196