Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

II. Fejezet A büntethetőség L Cím A kísérlet és az előkészület 9. §. 4623. Az eltulajdonítottnál nagyobb érték ellopásának kísérletét akkor lehet megállapítani — s ez a nagyobb érték akkor irányadó a tulajdon elleni bűntett és szabálysértés elhatárolása szempontjából is —, ha annak ellopása nemcsak feltevésen alapuló irreális óhaj, hanem az elkövető tényleges szándéka objektív akadály folytán csak részben valósult meg. A tulajdon elleni szándékos bűntett miatt előzően már jogerősen szabadságvesztésre elítélt vádlott az első esetben az Állami Erdészet egy használaton kívül álló, düledező épületébe hatolt be, és onnan egy mentődobozból 16 Ft értékű dolgokat vitt el, a másik esetben pedig a vele közös munkahelyen dolgozó munkatársa kabátjának belső zsebéből 50 Ft készpénzt lopott el. Ezt a két cselekmény az elsőfokú bíróság ama feltevés alapján minősítette a Btk. 295. §-a (2) bekezdésének a) pontja, illetve 296. §-a (2) bekezdésének aj 6. pontja, d) 1. pontja és (3) bekezdése szerinti lopás Btk. 9. §-a szerinti kísérletnek, hogy ha az említett helyeken jelentősebb értékű dolog, nagyobb összegű pénz lett volna, a vádlott azt is ellopta volna. A minősítés szempontjából korábban és a most hatályban levő jogszabályok szerint is valóban vizsgálni kell azt, hogy az elkövető szándéka milyen érték ellopására irányult. Ezt az elvet szögezi le a Legfelsőbb Bíróság 180. sz. büntető és katonai kollégiumi állásfoglalása is, kiemelve, hogy ebben a kérdésben az eset összes körülményeiből levont következtetés után kell állást foglalni. Az ilyen tévesen általánosító, kellően meg nem alapozott feltevés azonban egymagában nem elégséges olyan további feltevés kialakítására, hogy az elkövető szándéka a befejezetten megvalósult bűntettnél súlyosabban minősülő bűntett elkövetésére irányult, de a célba vett eredmény rajta kívül álló okból nem következett be. Az adott esetben a vádlott befejezett lopásokat valósított meg, e befejezett bűntettek pedig nem minősíthetők kísérletnek azért, mert a vádlott szándéka irányulhatott ezen túlmenő olyan értékek elvételére is, amelyek nem léteznek, tehát azok elvétele a vádlott részéről meg sem történhetett, fizikailag kizárt volt. Ez a vádlott részéről beismert szándék tehát lényegében csak óhaj, kívánság volt, melynek megvalósítására objektíve lehetőség nem nyílott. Az a következtetés, hogy az elkövető szándéka a ténylegesen megvalósult eredményt meghaladó, súlyosabb megítélés alá eső eredmény elérésére irányult, csak akkor megalapozott, ha az utóbbi eredmény 16