Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

A Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá. A hatályos törvények helyes értelmezése alapján jutott az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a Btké. mellékletének a felsorolásából kitűnően a Devizakódex 16. §-ának (2) bekezdése a Btk. életbelépésével nem vesztette hatályát. Eszerint a Devizakódex 16. §-ának (1) bekezdésében foglalt tilalom a külföldiekre is vonatkozik, függetlenül attól, hogy az elkövetés helye belföldön vagy külföldön van. A Devizakódex azonban nem anyagi büntetőjogi szabály, csupán a tervszerű devizagazdálkodással kapcsolatos tilalmak, illetve kötelességek felsorolását tartalmazza. Annak eldöntése, hogy a szóban levő tilalmak megszegése vagy a kötelességek nem teljesítése bűntettet valósít-e meg, hogy az elkövető büntethető-e vagy sem, csak a Btk. vonatkozó rendelkezéseinek és a Devizakódex szabályainak egybevetése alapján történhet. A Btk. 5. §-ának a) és b) pontjában foglalt rendelkezésekből kitűnően a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett devizagazdálkodást sértő cselekményekre a magyar törvény csak abban az esetben alkalmazható, ha a cselekmény az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő. Ha ellenben az elkövetés helyének törvénye szerint a cselekmény nem büntethető, úgy a Devizakódex 16. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem érvényesülhet; a 16. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt tilalmat külföldön megszegő nem magyar állampolgár a magyar büntetőtörvény szerint felelősségre nem vonható. A Btk. 4. §-ának (1) bekezdése szerint azonban a belföldön elkövetett bűntettre a magyar törvényt kell alkalmazni függetlenül attól, hogy az elkövető milyen állampolgár. A Devizakódex 16. §-a (2) bekezdésének rendelkezése ebben a viszonylatban tehát feltétel nélkül érvényesül. Az adott ügyben ehhez képest a védelem által felvetett kérdésnek az a lényege, hogy a vádlott a terhére rótt, a Devizakódex 16. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt tilalmak megszegésével megvalósított cselekményét belföldön vagy külföldön követte-e el. A Legfelsőbb Bíróság ezt a kérdést lényegében az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával egyezően döntötte el. A tényállásból kitűnően a vádlott külföldön olyan jogügyleteket kötött, melyeknek teljesítésére részben külföldön, részben azonban Magyarország területén került sor, ezenkívül olyan pénzügyi műveleteket is végzett, amelyeknek realizálása megbízottai, illetve felesége útján ugyancsak Magyarországon történt, minden esetben a hivatalos valutaárfolyamtól eltérő átszámítási módozatok mellett. A vádlott cselekményei a forint értékállandóságát veszélyeztető ún. forintkiajánlási ügyletek tipikus elkövetési magatartásait valósítják meg, és összhatásukban sértik a magyar devizagazdálkodás érdekeit. Tevékenységének lényeges mozzanatai és káros hatása tehát a magyar állam területén következett be, ennélfogva a cselekmény egység elve alapján a megvalósított bűntettek elkövetési helye: a magyar állam területe, és így azok elkövetője a magyar állam büntető joghatósága alá tartozik. Cselekményének elbírálása ebből következően nem a Btk. 5. §-ában, hanem a 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésen alapul. (Legf. Bír. Bf. L 289/1968. sz.) (5815.) 15