Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

4821. A hivatalos személy elleni erőszakba a hivatalos személy megsértése beolvad. A vonaton utazó, szeszes ital hatása alatt levő vádlottat két határőr szolgálati igazolványuk felmutatásával igazoltatásra szólította fel. A vádlott többszöri felszólításra sem volt hajlandó személyazonosságát igazolni. A vasútállomáson ellenőrzés végett erre a vonatra felszállt O. J. határőr alezredes is, akinek a szolgálatban levő határőrök a történtekről jelentést tettek. Ezt követően ő is megkísérelte a vádlott igazoltatását, aki ismételt felszólításra ennek eleget is tett. Eközben azonban a szolgálatban levő határőrökkel szemben a vádlott több esetben olyan kijelentést tett, amely alkalmas volt az említett hivatalos személyek becsületének csorbítására. Ezen túl a vele szemben intézkedő egyik határőrt több esetben mellbe is lökte. A járásbíróság a vádlottat hivatalos személy elleni erőszakban és hivatalos személy megsértésében bűnösnek mondotta ki. Az elsőfokú bíróság ítéletének a minősítésre vonatkozó rendelkezése részben téves. A szolgálatban levő határőrrel szemben magát tettlegességre is ragadtató vádlottnak az a cselekménye ugyanis, hogy az ugyanazon hatósághoz tartozó személyeknek azonos hatósági intézkedését egyben a hivatalos személyek becsületének csorbítására alkalmas kijelentésekkel is kifogásolta — a hatósági intézkedés egységessége következtében —, jogilag önállóan nem értékelhető. A vádlottnak tehát hi-vatalos személy becsületének csorbítására alkalmas — szóban elkövetett — enyhébb megítélésű cselekménye beolvad a hivatalos személy elleni erőszakba. Ehhez képest a megyei bíróság az elsőfokú ítéletet a Be. 258. §-a alapján akként változtatta meg, hogy a vádlott elkövetési magatartását egységesen a Btk. 155. §-ának (1) bekezdése szerinti hivatalos személy elleni erőszaknak minősítette, és az elsőfokú ítéletből a halmazati büntetésre utalást mellőzte. (Győri Megyei Bíróság Bf. 226/1968. sz.) (6192.) 4822. Az őrutasítás szabályainak ugyanazon felállítás alkalmával történt ismételt megszegése egységet alkot; a folytatólagosság megállapítására akkor kerülhet sor, ha a szolgálat alatt több felállítás alkalmával szegi meg azt. A katonai bíróság a honvéd I. r. vádlottat őrutasítás jelentős hátrány veszélyével járó megszegése miatt 7 hónapi — fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó — szabadságvesztésre, míg a honvéd II. r. vádlottat őrutasítás megszegése miatt 3 hónapi — katonai fogdában végrehajtandó — szabadságvesztésre ítélte. A vádlottakat május 7-én 18 órától őrszolgálatba vezényelték az alakulat lőszerraktárához, a második váltás 1. és 2. számú őreként. 20 órakor vezették fel az I. r. vádlottat az l-es számú, míg a II. r. vádlottat a 2-es számú őrhelyre. Az I. r. vádlott nem sokkal ezután fegyverét mozgási körletében letette, majd felállítási helyét elhagyta, és bement az őrszobába, ahol hideg élelmet vett magához. Az élelemmel visszatért mozgási körletébe, s anélkül, hogy fegyverét magához vette volna, enni kezdett. A 3-as számú őr később figyelmeztette, hogy elöljáró érkezik, ezért az I. r. vádlott az élelmet visszavitte az őrszobába. A 3-as számú 175