Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

őr — látva, hogy fegyverét nem vitte magával — azt utánavitte, és az őrszoba hátsó falához támasztotta. Ezt közölte is vele, az I. r. vádlott azonban a közlést félreértette, s miután mozgási körletében a fegyvert nem találta, átment a 2-es számú őrhelyen szolgálatot teljesítő II. r. vádlotthoz, kérte, hogy foglalja el az ő őrhelyét. Helyette az L r. vádlott ment át fegyver nélkül a 2-es számú őrhelyre, bízva abban, hogy ott nem fogják ellenőrizni. Az ellenőrző elöljáró valóban csak az l-es számú őrhelyre ment ki, ahol a II. r. vádlott szabályszerűen jelentkezett nála. Az őrszobához visszatérve azonban észrevette a hátsó falhoz támasztott fegyvert. Miután meggyőződött arról, hogy az őrszobán tartózkodók fegyvere megvan, kiment a 2-es számú őrhelyre. Ott az I. r. vádlott fegyver nélkül jelentkezett nála. Ezért őt azonnal leváltatta, majd meghallgatása után intézkedett a II. r. vádlott leváltása iránt is. Nem fogadta el a Legfelsőbb Bíróság azt az indítványt, hogy az I. r. vádlott cselekményét folytatólagosan elkövetettnek minősítse, mert e vádlott az őrutasítás több előírását is megszegte. Több ízben rámutatott már ugyanis a Legfelsőbb Bíróság (pl. Katf. II. 644/1963. sz.) arra, hogy az őrutasítás különböző szabályainak egy felállítás alkalmával történő megszegése egységet alkot, s a folytatólagosság megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha az őr a 24 órás szolgálat alatt több alkalommal kerül felállításra, és különböző felállításai alkalmával szegi meg többször az őrutasítás előírásait. (Legf. Bír. Katf. II. 205/1969. sz.) (6197.) 4823. Az erős felindulásban elkövetett emberölésnél bűnhalmazat megállapításával nyernek értékelést a Btk. 253. §-ának (2) bekezdésében felsorolt minősítő körülmények. A megyei bíróság a vádlottat közveszélyokozás miatt ítélte el. A cselekmény elkövetésekor 18 éves vádlott rendkívül zaklatott családi légkörben nevelkedett. A szülők között a veszekedések napirenden voltak, a családi élet megromlásáért egymást okolták. A vándoriparos apa, a sértett rendszeresen és mértéktelenül italozott. Ittas állapotban brutális magatartást tanúsított, nem egy esetben a család éjnek idején is menekülésre kényszerült. A sértett a vádlott anyját több esetben bántalmazta, megtette ezt akkor is, amikor az anya súlyos tüdőműtéten esett át. 1968 januárjában a vádlott pályaválasztásával kapcsolatban tovább éleződött a nézeteltérés. 1968. augusztus elején a vádlott anyja öngyilkosságot kísérelt meg, kórházba szállították. Felgyógyulása után egy másik községben lakó gyermeke vitte magával. 1968. október 8-án hazajött, hogy kijelentkezzék. Ez alkalommal a vádlott akadályozta meg, hogy az ittas sértett az anyját bántalmazza. A sértett akkor kijelentette, hogy a vádlott nem tőle származik és több mint egy héten át a lakásból kizárta. Október 18-án a vádlott tért ittasan haza, emiatt a sértett megdorgálta. Másnap reggel a sértett arra kérte a vádlottat, hogy menjen vele dolgozni, a vádlott azonban — apjának fenti kijelentésére hivatkozással — ezt megtagadta. A sértett emiatt a vádlottat újból kizárta a lakásból. A vádlott a sógora tanácsára a rendőrséghez fordult, ott azonban nem kapott segítséget, s így az éjszakát ismét sógoránál töltötte. 176