Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

ben igazolást nem nyert. Az önhiba kisebb foka ugyancsak enyhítő lehet az ittasságra visszavezethető bűncselekmények értékelésénél, ezt a megállapítást azonban az irányadó tényállás adatai nem teszik lehetővé, annak ellenére sem, hogy a terhelt italozása születésnap megünneplésével volt kapcsolatos. A büntetlen előélettel mint egyetlen enyhítő körülménnyel ugyanakkor szemben áll az elkövetésben megmutatkozó kitartás; a rablási erőszak átlagos fokán túlmenő, már az életveszélyt magában hordó, brutális elkövetési mód, továbbá az erőszakos cselekményeknek az elkövetés környékén való elszaporodottsága, mint súlyosító körülmények (az utóbbit az elsőfokú ítélet rögzíti). Súlyosító körülmény az is, hogy a terhelt a rablással halmazatban külön nem értékelhető hivatalos személy elleni erőszakot és könnyű testi sértést is megvalósított cselekményével. 3. A túlsúllyal fennálló súlyosító körülmények mellett elsődlegesen figyelembe jön a törvényes büntetés megállapításánál a konkrét cselekmény kiemelkedő tárgyi súlya és társadalomra veszélyessége. A taxi-gépkocsivezetők nehéz és sokszor veszélyes körülmények között teljesítik szolgálatukat. A munkájuk biztonságos végzéséhez fűződő közérdek a személyük és az általuk kezelt vagyontárgyak ellen intézett erőszakos támadásokkal szemben megfelelően hatékony büntetőjogi védekezést tesz szükségessé. E megfontolást és ezen keresztül a büntetés általános céljait (Btk. 34. §) az elsőfokon kiszabott főbüntetés kellően szolgálta; annak mérséklésére és ennek során — az enyhítési jog [Btk. 68. § (2) bek. c) pont] igénybevételével — a büntetési tétel alsó határának áthágására adott esetben törvényes ok nem volt. De törvénysértő a büntetéskiszabás nemcsak a főbüntetés kirívóan enyhe volta tekintetében, hanem amiatt is, mert az eljárt bíróságok a törvényességi óvással megtámadott határozatukban a közügyektől eltiltást mellőzték. A közrend megzavarására is alkalmas, súlyos bűncselekményt elkövetett terhelt bizonyos ideig nem méltó a közügyekben való részvételre (Btk. 49. §). A fentiekre tekintettel az Elnökségi Tanács a megtámadott határozatokat a vonatkozó részükben hatályon kívül helyezte, és a terhelt főbüntetésének mértékét 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésben állapította meg, és mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől eltiltotta. (Legf. Bír. B. törv. Eln. Tan. 730/1968. sz.) (5883.) 4786. Elhárításra képtelen állapot kihasználásával elkövetett lopásnál ugyanezt a körülményt enyhítőként — mint alkalomszerűséget — nem lehet értékelni. A járásbíróság a terheltet visszaesőként és elhárításra képtelen állapot kihasználásával elkövetett lopásért 2 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt megismerkedett az ittas állapotban levő D. J.-vel, akivel kifizettette az éjjeli mulatóban a belépődíjat, majd a mulatóban italozás közben az ittas sértett zsebéből 267 Ft-ot ellopott. A járásbíróság ítélete ellen a terhelt felmentésért, illetve enyhítésért fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltozik