Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

az volt a közvetlen előzménye, hogy ugyanazon a napon a terhelt a feleségét és az egyik sértettet a nyílt utcán derékszíjjal úgy összeverte, hogy azok zárt helyre voltak kénytelenek menekülni. Az erőszakos cselekménysorozatnak ekként nemcsak a befejezésben, hanem a megindításában is a terhelt tevékenykedett aktívan, így az annak során előállott felindultsága végső fokon az ő kezdeményező magatartásában gyökerezik, s mint ilyen, méltányolható okból keletkezettnek nem minősíthető és a bűnösség mérvére egyebekben is csak csekély súllyal hat ki. 6. A fentiekben módosított — és lényegében az eljárt elsőfokú bírósággal egyezően megállapított — bűnösségi körülmények, figyelemmel az egyébként helyesen felhívott enyhítő körülményekre, a beismerésre, a büntetlen előéletre és a négygyermekes családos állapotra is: arra mutatnak, hogy a terhelt esetében nincs alap a törvényi büntetési tétel alsó határának megfelelő szabadságvesztés alkalmazására. A törvényes büntetés megállapításánál ugyanis alapvetően előtérbe kerül a terhelt cselekményének kiemelkedő tárgyú súlya és társadalomra veszélyessége. A terhelt, aki már korábban is durván bánt feleségével, és munkáját éveken keresztül hanyagul végezte, a megromlott családi életből mintegy úgy keresett kivezető utat, hogy sorozatos erőszakosságokra ragadtatta magát, majd két ember életét oktalanul kioltotta. Magatartásának helyes büntetőjogi megítélését az elsőfokú bíróság által alkalmazott, a törvényben írt büntetés középmértéke körül kiszabott szabadságvesztés juttatja kifejezésre; ez a büntetés alkalmas az adott esetben a büntetési célok megvalósítására (Btk. 34. §). A fentiekre tekintettel az Elnökségi Tanács az alapos törvényességi óvás folytán megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete a büntetés kiszabására vonatkozó része tekintetében törvénysértő [Be. 282. § (1) bek.], ezért az ítéletnek ezt a részét hatályon kívül helyezte és a terhelt főbüntetésének mértékét 13 évi szabadságvesztésben állapította meg [Be. 282. § (4) bek.]. (Legf. Bír. B. törv. Eln. Tan. 711/1968. sz.) (5882.) 4785. A taxi-gépkocsivezetőket az ellenük intézett rablótámadásokkal, illetve általában erőszakos támadásokkal szemben hatékony büntetőjogi védelemben kell részesíteni. A terhelt 1967. május 17-én délutántól kezdve másnap reggelig különböző italboltokban italozott, mert születésnapját ünnepelte. Május 18-án reggel 7 óra körül az egyik taxiállomáshoz ment, ahol beült a sértett gépkocsivezetőnő által vezetett taxiba. A sértettnél a saját pénzével együtt 170 Ft volt, melyet szolgálati zubbonyának mellzsebében tartott. A terhelt útirányként Gy. községet jelölte meg. A s.-i elágazás után a terhelt úgy tett, mintha rosszul lenne, és mutatta a sértettnek, hogy hányingere van. A sértett kinyitotta az ajtót, a terhelt azonban nem szállt ki, hanem megvárta, amíg egy másik jármű elhalad mellette, majd hirtelen mozdulattal elkapta a sértett nyakát és fojtogatni kezdte. A sértett védekezett, s a dulakodás során sikerült neki kinyitnia a gépkocsi ajtaját és kimenekülnie. Később a sértett úgy látta, mintha a terhelt el akarná indítani a gépkocsit, ezért visszajött, és némi viaskodás után meg tudta szerezni az indítókulcsot. Ekkor a terhelt is kiszállt, és te149