Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

nyérrel s ököllel ütlegelte a sértettet, majd elrángatta a közeli 2 m mély árok mellé. Itt meglökte a sértettet, aki egyensúlyát vesztve az árokba esett. A terhelt utána vetette magát, rátérdelt a sértett mellkasára, ütlegelte, fojtogatta, s azt hangoztatta: „Megdöglesz, megfojtalak". A sértett kiabálni kezdett, mire a terhelt zsebkendőt nyomott a sértett szájába. Ezt a sértett nagy nehezen eltávolította, majd ismét kiabált. Dulakodás közben a terhelt a sértett zubbonyzsebében levő 170 Ft-ot magához vette. A sértett sikoltozását egy közeledő lovas kocsi és autóbusz utasai meghallották, és a közben futásnak eredt terheltet elfogták. Elfogásakor a terhelt azt állította, hogy a sértettel együtt szórakozott, az „most pedig cirkuszt csinál". A sértett a dulakodás során különböző sérüléseket szenvedett, melyek 8 napon belül gyógyultak. A terheltnél a sértettől elvett 170 Ft-ot megtalálták. A terhelt az elkövetéskor közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt. Az elsőfokú bíróság a terheltet rablás és hivatalos személy elleni erőszak miatt halmazati büntetésül 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a hivatalos személy elleni erőszakban a bűnösség megállapítását mellőzte, s a terhére fennmaradó rablás miatt a terheltet 1 évi szabadságvesztésre ítélte, melyet szigorított büntetésvégrehajtási munkahelyen rendelt végrehajtani. A közügyektől eltiltást ugyancsak mellőzte. A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a terhelt az elkövetéskor — önhibából eredő ittassága folytán — tudatzavarban volt; a tényállást pedig akként helyesbítette, hogy a terhelt a rosszullétet nem színlelhette és a támadást megelőzően nem tervszerűen járt el. A másodfokú bíróság ezeket a megállapításokat a részbizonyítás keretében beszerzett igazságügyi elmeorvosszakértői véleményre alapozta. A véleménynek azt a részét azonban, hogy a terhelt tudatzavarát kóros részegsége okozta, nem fogadta el. A másodfokú bíróság a továbbiakban kifejtette, hogy a büntetlen, kifogástalan életvitelű, italozó életmódot nem folytató terhelttel szemben a büntetés céljai jóval enyhébb tartamú szabadságvesztés alkalmazásával és mellékbüntetés nélkül is elérhető. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság elutasította. Az indokolásban rámutatott arra, hogy a másodfokú bíróság a tudatzavar megállapításának a büntetés kiszabására hatást nem tulajdonított, a Btk. 21. §-ának rendelkezéseit nem alkalmazta. A fennforgó enyhítő körülményekre figyelemmel pedig a Btk. 68. §-a (2) bekezdése c) pontjának alkalmazásával kiszabott büntetés kirívóan enyhének nem tekinthető. Az elutasító határozat ellen emelt újabb törvényességi óvás a korábbi óvással lényegében egyezően kifejti, hogy a tényállásnak a tudatzavar megállapításával történt kiegészítésére nem volt ténybeli alap. Az óvás szerint az ily módon megalapozatlanná vált tényállásnak viszont lényeges kihatása volt a büntetés kiszabására; a másodfokú bíróság ugyanis az alkalmi italozást mint bűnösségi körülményt értékelte, és többek kö150