Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

két is magával vitte, és az ölési cselekményt annak jelenlétében hajtotta végre. A Legfelsőbb Bíróság ezt az értékelést akként módosította, hogy súlyosítóul csak a gyermeknek az elkövetésnél való jelenlétét vette, de azt nem, hogy a terhelt a gyermeket „magával vitte", mivel nem előre kitervelt cselekményről van szó. Az Elnökségi Tanács megállapítja, hogy ennek a helyesbítésnek kü­lönösebb jelentősége nincs. A lényeg ugyanis az, hogy a terhelt a fiatal­korú gyermeke szeme láttára ölte meg a két sértettet, és ez a körülmény kétségtelenül súlyosító. Az is tény ugyanakkor, hogy minderre úgy ke­rült sor, hogy a terhelt már a sértettek korábbi keresését, majd a la­kásba való behatolást a gyermeke társaságában, illetve közreműködésé­vel hajtotta végre, továbbá hogy a kés miatt többször nyugtalankodó gyermekét ismételten „megnyugtatta". 4. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokon súlyosítóként értékelt azt a kö­rülményt, hogy a késsel elkövetett élet elleni bűncselekmények igen el­szaporodtak, azzal az indokolással mellőzte, hogy nem a családi viszá­lyok folytán és felindult állapotban megvalósított ölési cselekmények a gyakoriak, márpedig a terhelt cselekménye ilyen jellegű. Az Elnökségi Tanács ezzel kapcsolatban arra mutat rá, hogy bár két­ségtelenül a kocsmai késelések vannak a leginkább elharapódzva, de az is köztudott és statisztikai adatokkal alátámasztott tény — amint ezt a törvényességi óvás is helyesen kiemeli —, hogy igen jelentős azoknak a bűncselekményeknek a száma is, amikor családi — anyagi vagy más természetű — viták „elintézése" jár halálos eredménnyel. Ennélfogva a terhelt esetében is indokolt súlyosítóként értékelni éppen a szóban forgó indítékból elkövetett élet elleni bűncselekmények viszonylagos gyako­riságát. 5. A Legfelsőbb Bíróság az enyhítő körülmények körében a terhelt indulati állapotát különös nyomatékkal értékelte ítéletében, kifejtve, hogy az méltányolható okból keletkezett, ha az összes körülmények nem is adnak alapot a Btk. 254. §-a szerinti minősítésre. Az Elnökségi Tanács magáévá tette a törvényességi óvás idevágó ál­láspontját, ezzel szemben úgy találta, hogy az adott esetben a terhelt indulati állapotának csak csekély enyhítő hatást lehet tulajdonítani. Igaz ugyan, hogy az elkövetést megelőzően néhány órával a sértettek részéről a terheltet tettleges támadás érte, s ez őt felzaklatta. A terhelt azonban ezt követően a hozzátartozóival beszélgetett, azután fenyegető kijelentések kíséretében emberölésre alkalmas eszközt vett magához, majd fiával együtt különböző helyeken, hosszabb időn keresztül kereste a sértetteket, végül a felesége lakásán huzamosabb időt töltött, ruhákat csomagolt össze, a lakásban a villanyberendezést megrongálta, közben a gyermekét türelemre intette. A terheltnek e cselekménymozzanatok­ban kifejeződő, céltudatos magatartása arról tanúskodik, hogy felindult­sága jelentős mértékben lehiggadt, sőt a terhelt az ölési cselekmény köz­vetlen előkészítéséből és végrehajtásából megállapíthatóan teljesen ok­szerűen cselekedett. Az orvosszakértői vélemény szerint sem értékel­hető az elkövetéskor fennállott indulati állapota olyan fokúnak, amely bármiféle korlátozottság megállapítására adna alapot. Azt is figyelembe kell venni, hogy a sértettek tettleges fellépésének 148

Next

/
Thumbnails
Contents