Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

vadászfegyvert elkobozta, a vadásztöltényeket pedig az illetékes rendőrfőkapitányság igazgatásrendészeti osztályán keresztül rendelte kiadni id. S. J. e.-i lakosnak. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének a lőfegyver elkobzására vonakozó rendelkezése és ennek indokolása ellen emelt törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta. A Legfelsőbb Bíróság a vadászfegyver elkobzására vonatkozó rendelkezést az alábbiakkal indokolta. A Btk-nak az elkobzás általános szabályait tartalmazó 63. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint — amelyre utalással az elsőfokú bíróság a vadászfegyvert a tulajdonosnak kiadni rendelte — azt a dolgot lehet elkobozni, amelyet a bűntett elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak, ha az elkövető tulajdona, vagy egyébként is, ha az a közbiztonságot vagy a közrendet veszélyezteti. A törvény az „egyébként is" kifejezéssel éppen arra utal, hogy ha a bűntett elkövetéséhez eszközül használt (szánt) tárgy nem az elkövető tulajdona, akkor is el kell azt kobozni, amennyiben az a közbiztonságot (közrendet) veszélyezteti. E rendelkezés tehát a tárgy és nem annak tartása veszélyességét emeli ki. Azok a tárgyak pedig, amelyek tartására vonatkozó rendészeti szabályok megszegése a Btk. XII. Fejezetében foglalt valamely bűntettet valósítja meg — nyilvánvalóan ilyen veszélyes jellegű tárgyak. Az ítélet indokolása szerint ennek az értelmezésnek a helyességét támasztja alá a Btké. 28. §-a, amely ugyancsak tekintet nélkül arra, hogy kinek a tulajdona, elkobozni rendeli az ily jellegű tárgyakat, amennyiben azokra nézve követték el a bűntettet — ellentétben például a Btk. 250. §-ával, amely a nem ilyen veszélyes tárgyat, ha arra nézve követték el a bűntettet, csak akkor rendeli elkobozni, ha az az elkövető tulajdona, illetve a tulajdonos a bűntett elkövetéséről tudott. A törvényességi óvással támadott ítélet fent ismertetett álláspontja téves. A Btk. 63. §-a (1) bekezdése a) pontjának helyes értelme szerint a bűntett elkövetéséhez használt vagy arra szánt eszköz — ha az nem az elkövető tulajdona — csak akkor kobozható el, ha az a közbiztonságot vagy a közrendet in concreto veszélyezteti. Ebből a szempontból egyfelől az eszköz (tárgy) veszélyességének a vizsgálata nem szakítható el az eszköz mikénti tartása veszélyességének a vizsgálatától, másfelől valamely tárgy veszélyes jellege nem egyértelmű azzal, hogy a tárgy — pusztán e jellegénél fogva — egyben szükségszerűen veszélyezteti a közrendet vagy a közbiztonságot. A helyes álláspont szerint azok a tárgyak, amelyeknek engedély nélküli, jogosulatlan, a hatósági előírások megszegésével vagy kijátszásával történt készítését, beszerzését stb. a Btk. XII. Fejezetének egyes rendelkezései bűntetté nyilvánítják, amelyeknek tartását tehát a vonatkozó rendészeti szabályok megfelelő engedély mellett lehetővé teszik, az engedéllyel rendelkező tulajdonos birtokában a közrendet vagy a közbiztonságot nem veszélyeztetik. Ez vonatkozik a lőfegyverre is. Kétségtelen, hogy a lőfegyver olyan tárgy, amely a közrendet vagy a közbiztonságot veszélyeztetheti. Birtokban tartása részben ezért is van engedélyhez kötve. A fegyvertartási engedély megadásában viszont már az jut kifejezésre, hogy annak a sze142