Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

mélynek az esetében, aki a lőfegyver beszerzésére és tartására vonatkozó engedélyt elnyerte — amennyiben a lőfegyver kezelésére, tárolására vonatkozó rendelkezéseket megtartja —, nem kell tartani a közrend vagy a közbiztonság veszélyeztetésétől. Következésképpen olyan esetben, amikor a bűntett elkövetője a más tulajdonában álló lőfegyvert használja eszközül valamely bűncselekmény elkövetésénél, a lőfegyver elkobzására a Btk. 63. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján csak akkor kerülhet sor, ha a tulajdonos a lőfegyver beszerzésére, tartására vonatkozó rendelkezéseket megszegte, tehát jogosulatlanul tartotta azt birtokában. Tévesen hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság az álláspontjának alátámasztásául a Btké. 28. §-ára. E törvényhely szerint azt a robbanóanyagot, robbanószert, lőfegyvert vagy lőszert, amelyre nézve a cselekményt elkövették, el kell kobozni tekintet nélkül arra, hogy kinek a tulajdona. Ámde ennek a rendelkezésnek alkalmazása szempontjából sem közömbös, hogy a lőfegyver stb. milyen módon került a tartására jogosult tulajdonos birtokából a visszaélést elkövető tettes birtokába. A Btké. 28. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a Btk. 195. §-ának elkövetése esetében az elkobzás kötelező, tekintet nélkül arra, hogy a lőfegyver stb. kinek a tulajdona. Amennyiben azonban a tulajdonostól például lopás útján került a lőfegyver stb. az elkövető birtokába, az nem kobozható el, hanem a jogos tulajdonos részére vissza kell szolgáltatni. Eszerint az ilyen és hasonló esetekben a lőfegyver még akkor sem kobozható el, ha a bűntettet arra nézve követték el, amikor tehát a kapcsolat a lőfegyver és a bűntett között szükségszerű, vagyis szorosabb, mint az olyan esetben, amikor a lőfegyver eszköze volt a bűntett elkövetésének. A törvényességi óvással támadott ítéleti álláspont egyébként is téves gyakorlatot eredményezne. így például kötelezővé tenné annak a lőfegyvernek elkobzását is, amelyet az elkövető lopással vagy más jogtalan módon szerzett, pl. a fegyveres erők vagy rendészeti testületek birtokából — továbbá például abban az esetben is, amikor az elkövető a tulajdonostól elvett lőfegyverrel követte el az élet elleni bűntettet, esetleg éppen a lőfegyver tartására jogosult tulajdonos sérelmére. A kifejtettek alapján az Elnökségi Tanács megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletének a vadászfegyver elkobzására vonatkozó rendelkezése törvénysértő. Ezért a bűnjelként lefoglalt vadászfegyvert a megyei rendőrfőkapitányság igazgatásrendészeti osztálya útján a jogos tulajdonosnak, id. S. J. e.-i lakosnak kiadni rendelte. (Legf. Bír. B. törv. Eln. Tan. 203/1969. sz.) (6038.) 4780. Vadászfegyver elkobzása mellőzendő gondatlan bűncselekmény elkövetése esetén. A járásbíróság a terheltet foglalkozás körében elkövetett súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetésért szabadságvesztésre ítélte, továbbá mindennemű lőfegyver használatától meghatározott időre eltiltotta. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évre felfüggesztette, s a bűnjelként lefoglalt vadászpuskát a terheltnek visszaadni rendelte. 143