Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

tethetőséget kizáró ok miatt megindítani sem lehet — lefoglalt dolog kétségtelenül mást illet, ennek kiléte azonban nem állapítható meg, a dolog tulajdona az államra száll. A később jelentkező igénylő az elévülési időn belül kívánhatja a dolognak meglevő állapotában való visszaadását, illetve az értékesített dologért kapott ellenérték részére való kifizetését. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság végzése törvénysértő. Ezért az említett végzést hatályon kívül helyezte. A főügyészség elkobzásra irányuló indítványát elutasította, egyben a gyermekkorú H. B.-nál lefoglalt nikkelezett férfi karórára nézve a lefoglalást megszüntette azzal, hogy annak tulajdona az államra száll. (Legf. Bír. B. törv. IV. 354/1968. sz.) (5894.) 4779. Bűntett elkövetéséhez eszközül használt lőfegyver nem kobozható el, ha az nem az elkövető tulajdona, s a tulajdonos jogszerűen szerezte be és tartotta birtokában. A megyei bíróság bűnösnek mondotta ki S. J. terheltet emberölés kísérletében, és ezért szabadságvesztésre, valamint a közügyektől eltiltásra ítélte. A bűnjelként lefoglalt kétcsövű vadászfegyvert, 119 darab vadásztöltényt, valamint az id. S. J. nevére szóló vadászigazolványt és lőszervásárlási jegyzéket a nevezettnek kiadni, míg a bűnjelként kezelt sörétet és vadásztöltény-zárólapot megsemmisíteni rendelte. Az ítéleti tényállás szerint a terhelt 1968. augusztus 11. napján délelőtt az E. községben levő — szüleivel közös — lakásán két féldeci pálinkát fogyasztott. Rövid idő múlva elment az italboltba, ahol sört fogyasztott. Itt vitába keveredett K. I.-vel. Emiatt odalépett annak testvére, K. J. sértett, akit a terhelt kihívott az italbolt elé. A terhelt előre ment, a sértett követte. Az ajtótól néhány méternyire összeverekedtek. K. I. és K. J. közrefogta a terheltet, kölcsönösen megütötték egymást, majd a terhelt kiszabadította magát a kezük közül, s azzal a kijelentéssel futott el, hogy mindjárt visszajön. A terhelt hazafutott az italbolt mellett levő lakására, bement a szobába, és ott egy kombinált szekrény aljából kivette az apja tulajdonában álló, tokban elhelyezett és szétszedett kétcsövű vadászfegyvert. Magához vette a szekrény tetején levő két töltényt, a fegyvert menet közben összerakta, és pillanatokon belül újra megjelent az utcán. Még a kapujuk közelében lövést adott le a levegőbe. A lövés pillanatában K. I. az italbolt falánál, K. J. sértett pedig vele szemben a járda melletti fánál állt. Az út közepére kifutó terhelt a fegyvert csípőjéhez szorítva, K. J. sértett irányába tartotta. K. I. figyelmeztette a sértettet, hogy vigyázzon, mire annak annyi ideje volt, hogy visszalépjen, s így a fa mögé került. A következő pillanatban a terhelt ismét elsütötte a fegyvert. A lövés nyomán a sörétek a sértettet takaró fába csapódtak 160—165 cm magasságban. A lövés pillanatában a terhelt és a sértett közötti távolság körülbelül 11 méter volt. A sörétek sérülést nem okoztak. A Legfelsőbb Bíróság az 1968. december 2. napján kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a bűnjelként lefoglalt 141