Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV ÁLTALÁNOS RÉSZ I. Fejezet A büntető törvény hatálya A büntető törvény időbeli hatálya 3.§ 4616. BK 461. sz. (BH 1968. évi 7. sz.) A perújítás és a törvényességi óvás elbírálásánál a megtámadott jogerős határozat hozatalának időpontjában hatályos jogszabályokat kell alapul venni. Amennyiben a perújítás vagy a törvényességi óvás folytán az alapügyben hozott ítéletet hatályon kívül helyezik, az új eljárás során hozott határozat hozatalánál a Btk. 3. §-ának (2) bekezdését alkalmazni kell. I. A perújítás és a törvényességi óvás intézményi jellege között lényeges különbség van: az előbbi rendkívüli perorvoslat, míg az utóbbi nem tekinthető perorvoslatnak, hanem a Legfelsőbb Bíróság elnökének vagy a legfőbb ügyésznek a jogerős bírói határozat törvényességének felülvizsgálata iránt előterjesztett indítványa (BK 210.). Ennek ellenére több vonatkozásban hasonló alapelvek érvényesülnek mindkettőnél. Közös vonása a perújításnak és a törvényességi óvásnak, hogy egyikre sincs alap azon a címen, hogy az alapügyben hozott határozat jogerőre emelkedése után enyhébb jogszabály lépett hatályba. Ilyen perújítási okot a törvény nem ismer, de törvényességi óvás emelésének alapja sem lehet. A Btk. 3. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha az elbíráláskor olyan új törvény van hatályban, amely szerint a cselekmény már nem bűntett, vagy enyhébb elbírálás alá esik, az új törvényt kell alkalmazni a hatálybalépése előtt elkövetett cselekményekre is. E törvényi rendelkezésből nyilvánvaló, hogy a 3. § (2) bekezdése alkalmazásának a lehetősége az ügy elbírálása után, a jogerős határozat hozatalát követően már nem merülhet fel. Ebből következik, hogy a perújításnál és a törvényességi óvásnál egyaránt érvényesül az az általános elv, hogy a perújítás, illetve a törvényességi óvás elbírálásánál a megtámadott jogerős határozat meghozatalának időpontjakor hatályos jogszabályokat kell alapul venni, az ex tunc szemlélet érvényesül. Amennyiben tehát a Legfelsőbb Bíróság az alaposnak talált törvényességi óvás folytán a Be. 282. §-ának (4) bekezdése alapján az ügyben maga hoz érdemi határozatot, ez az elkövetés idején hatályban volt törvény alapulvételével történik, a Btk. 3. §-a (2) bekezdésének az alkalmazására nem kerülhet sor. A jogerős határozat 11