Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

rozott törvényi előfeltételek együttes fennállása folytán — elrendelt kényszergyógykezelés olyan intézkedés, amely nem előre meghatározott ideig, hanem mindaddig tart, amíg a bíróság meg nem szünteti. Erre viszont csak akkor kerülhet sor, ha a kényszergyógykezelés szükségessége már nem áll fenn [Btk. 61. § (3) bekezdés]. A kényszergyógykezelés szükségessége pedig akkor szűnik meg, ha az elrendelésének előfeltételei, illetve azok bármelyike már nem áll fenn: vagyis ha a terhelt elmebetegsége meggyógyult, vagy nem gyógyult ugyan meg, de betegségében olyan jelentős javulás állott be, amiből folyóan már nem kell tartani attól, hogy újabb — valamely bűntett törvényi tényállását megvalósító — cselekményt követ el. Azáltal, hogy a kényszergyógykezelés alatt álló személy — akár az Intézetben (Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet), akár házi gondozásban történő foganatosítás ideje alatt — olyan cselekményt követ el, amely megvalósítja valamely bűntett törvényi tényállását, lényegében a kényszergyógykezelés elrendelésének alapvető feltétele, a bűnismétlés veszélyének fennállása nemcsak bebizonyosodik, hanem a bűnismétlés be is következik, amit éppen megakadályozni hivatott a kényszergyógykezelés. Ez a körülmény azonban az újabb cselekmény elkövetése miatt a már kényszergyógykezelés alatt álló személlyel szemben csupán a kényszergyógykezelésnek fokozottabb körültekintéssel való foganatosítását, adott esetben a kényszergyógykezelés végrehajtási módjának megváltoztatását (házi gondozás helyett intézeti kezelés elrendelése) teheti szükségessé, de nem a kényszergyógykezelésnek ismételt elrendelését. A kényszergyógykezelés ismertetett céljából, elrendelésének, valamint megszüntetésének alapvető feltételeiből, az ebből adódó határozatlan tartamából, végrehajtási módozataiból okszerűen következik, hogy ha kényszergyógykezelés alatt álló személy követ el olyan cselekményt, amely megvalósítja valamely bűntett törvényi tényállását, vele szemben a kényszergyógykezelésnek — tehát ugyanannak az intézkedésnek, melynek hatása alatt áll — ismételt, illetve újbóli elrendelése nemcsak céltalan és szükségtelen, de erre nem is kerülhet sor, sőt fogalmilag kizárt. Az elmebetegség, gyengeelméjűség vagy tudatzavar, mint büntethetőséget kizáró ok [Btk. 19. § b) pont, 21. § (1) bekezdés], a büntetőeljárást is kizárja (Be. 8. §-a). Abban az esetben azonban, ha a kényszergyógykezelés elrendelésének is helye lehet, az említett büntethetőséget kizáró okból — a Btk. 61. §-ával összefüggésben levő büntetőeljárási szabályok szerint — a nyomozást nem lehet megtagadni [Be. 106. § (1) bekezdés], nem lehet megszüntetni [Be. 160. § (3) bekezdés], az eljárás az előkészítő eljárásban sem szüntethető meg [Be. 179. § (4) bekezdés], és a felmentő ítéletben, ha kényszergyógykezelés elrendelésének van helye, ez intézkedés elrendelése felől is határozni kell [Be. 266. § (2) bekezdés]. Ezek a büntető eljárásjogi rendelkezések lényegében azt kívánják biztosítani, hogy az olyan elkövetővel szemben, akinél a Btk. 61. §-ának (1) bekezdésében meghatározott intézkedés törvényi előfeltételei látszanak fennállani, a büntetőeljárást akkor is lefolytassák, ha egyébként a 125