Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)
büntetőeljárást kizáró körülmény van. Az eljárást ítélettel kell befejezni, s ha a kényszergyógykezelés elrendelésének előfeltételei fennállanak, ezt az intézkedést a bíróság köteles alkalmazni. Ebben az esetben is azonban, ha az elbírálás tárgyául szolgáló cselekményt már kényszergyógykezelés alatt álló személy követte el, a büntethetőséget kizáró okból [Btk. 21. § (1) bekezdés] történő felmentő ítéletben szükségtelen és mellőzendő a kényszergyógykezelés ismételt elrendelése. A büntető eljárás lefolytatása a már kényszergyógykezelés alatt álló személlyel szemben mégis azért indokolt és nem mellőzhető, mert csak a bíróság hivatott eldönteni azt a lényeges kérdést, hogy a terhelt által elkövetett újabb cselekmény milyen bűntett törvényi tényállását valósítja meg, hogyan minősül, nem áll-e fenn a Btk. 21. §-ának (1) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró okon kívül más büntethetőséget kizáró (Btk. 19. § c)—h) pont) vagy büntethetőséget megszüntető ok (Btk. 30. §), és ha nem, akkor a cselekmény miatt — büntethetőségi akadály hiányában — sor kerülne-e vagy sem egy évnél súlyosabb szabadságvesztés kiszabására [Btk. 21. § (1) bekezdés]. Ennek a körülménynek ugyanis már lényeges kihatása lehet a kényszergyógykezelés végrehajtási módjára nézve még akkor is, ha a terhelt már előzőleg elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtása alatt áll. II. Ha a kényszergyógykezelés alatt álló személy által elkövetett újabb cselekmény miatt — büntethetőségi akadály hiányában — egy évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabására kerülhetne csupán sor, ez esetben nincsen jelentősége annak, hogy a már előzőleg elrendelt kényszergyógykezelés foganatosítása az Intézetben vagy házi gondozásban történik-e. Ha ugyanis ez újabb cselekmény miatt történnék a kényszergyógykezelés elrendelése, annak végrehajtási módjára nézve a bíróság csak akként rendelkezhetnék, hogy „a kényszergyógykezelés házi gondozásban történő végrehajtása is lehetséges" [Btké. 21. § (1) bekezdés, 6/1966. (VII. 24.) IM sz. rendelet 2. §-a]. Tehát ilyen esetben szükségtelen az újabb cselekményt elbíráló felmentő ítéletben — a kényszergyógykezelés újabb elrendelésének mellőzése mellett — a már korábban elrendelt kényszergyógykezelés további végrehajtási módjára nézve rendelkezni. Más a helyzet azonban akkor, ha a kényszergyógykezelés alatt álló személy olyan cselekményt követ el, amely miatt — büntethetőségi akadály hiányában — egy évnél súlyosabb szabadságvesztés kiszabása lenne indokolt. Ebben az esetben ugyanis a kényszergyógykezelés végrehajtási módját illetően akként kellene rendelkezni, hogy a kényszergyógykezelést csak az erre a célra kijelölt egészségügyi intézetben lehet végrehajtani [Btké. 21. § (1) bekezdés]. Ennek az a további következménye, hogy ilyen esetben a kényszergyógykezelés alá vont személynek egy évet — az esetleges időközi felgyógyulást kivéve — feltétlenül az Intézetben kell töltenie, és csak a Be. 287. §-a szerinti különleges eljárásban, az ügynek évenként történő újbóli megvizsgálása során kerülhet sor az enyhébb végrehajtási mód elrendelésére (a beteg egészségi állapotától függően), amit csak a bíróság rendelhet el [Be. 287. § (4) bekezdés]. Ezek a körülmények teszik szükségessé azt, hogy ha a kényszer126