Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

gyakorlati kihatásában ellentétben áll a Btk. 34. §-ában foglaltakkal, amely — a mellékbüntetésekre vonatkozóan is — a büntetés céljaként többek közt a törvényben meghatározott joghátrány alkalmazását jelöli meg. Ez a joghátrány pedig önként értetődően a kitiltás vonatkozásában csak akkor valósulhat meg, ha az elítéltnek a kitiltás hiányában egyébként lehetősége lenne a tartózkodási helyének szabad megválasztására. Az akár más ügyben kiszabott szabadságvesztés végrehajtása alatt erről nyilvánvalóan nem lehet szó. A kifejtettekre tekintettel a kitiltás tartamába nem számít be az az idő, amely alatt az elítélten — akár más ügyben kiszabott — szabadságságvesztést hajtanak végre. (Legf. Bír. B. törv. Eln. Tan. 638/1967. sz.) (5694.) 4749. Izgatás miatt mellékbüntetésként kitiltás alkalmazható. (5757.) Részletesen: Btk. 127. §-nál. A vagyonelkobzás 55. § 4750. A hazatérés megtagadása elkövetésének napja. A járásbíróság 1967. június 13. napján hozott ítéletével a terhelteket hazatérés megtagadása miatt 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Az ítéleti tényállás szerint a terheltek 1965. március 23. napján látogató útlevelet kaptak Ausztriába. Az országhatárt 1965. május 25-én lépték át, 1966. április 29-én kelt hivatalos felszólítás ellenére az országba nem tértek vissza. Az ítéletnek vagyonelkobzást kimondó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A magyar külképviseleti szerv által a hazatérésre kitűzött határidő 1966. május 30-án járt le. A terheltek a hazatérés megtagadásának elkövetési tevékenységét e nap elteltével valósították meg, de ezzel egyidejűleg az elkövetés be is fejeződött. Az elkövetés idejében hatályban volt Btk. 55. §-ának b) pontja szerint vagyonelkobzást csak 3 évet meghaladó szabadságvesztés mellett lehetett kiszabni. A Btk. egyes rendelkezéseit, így az 55. §-t is módosító 1966. évi 16. számú törvényerejű rendelet 1967. január 1. napján lépett hatályba. A terheltekkel szemben tehát a Btk. 3. §-ában foglaltakra tekintettel 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztés mellett vagyonelkobzás nem volt alkalmazható. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a Be. 282. §-ának (1) és (4) bekezdései értelmében megállapította, hogy a járásbíróság ítélete a vagyonelkobzást kimondó részében törvénysértő, az ítéletnek ezt a részét hatályon kívül helyezte, és a terheltek ellen a vagyonelkobzást mellőzte. (Legf. Bír. B. törv. II. 1104/1967.) (5620.) 116