Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

A büntetés végrehajthatóságát kizáró okok 57. § 4751. A kegyelmi elhatározás kelte az irányadó feltételes kegyelem esetén a büntetés végrehajthatóságának meghatározásánál. A bíróság 1952. december 31-én jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet a társadalmi tulajdont károsító csalás, valamint más bűntettek miatt 15 évi szabadságvesztésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1958. március 3-án kelt elhatározásával a szabadságvesztés még hátralevő része végrehajtását kegyelemből 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Ugyanezt a terheltet a bíróság 19 rb csalás miatt halmazati büntetésül 4 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre, 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt a csalásokat 1963 nyarától kezdődően követte el. A másodfokú bíróság 1967. február 13-án hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. Megállapította, hogy a terhelt a csalások közül 17-et mint visszaeső követett el, és a főbüntetést érintetlenül hagyva a közügyektől eltiltás tartamát 5 évre mérsékelte. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás szerint a megtámadott ítéletnek a cselekmények minősítését megváltoztató része törvénysértő, mert az Elnöki Tanács kegyelmi rendelkezése folytán a terhelt korábbi szabadságvesztésének végrehajthatósága megszűnt, és ezért azt az utóbb elbírált cselekmény minősítésénél nem lehet figyelembe venni. A törvényességi óvás alapos. Törvénysértő a másodfokú bíróságnak a megtámadott ítéletében kifejtett az az álláspontja, hogy ha a kegyelmi elhatározás a terhelt szabadságvesztése hátralevő részét 3 évi próbaidőre felfüggeszti, akkor a feltételesen elengedett szabadságvesztés végrehajthatósága nem a kegyelmi elhatározás napjával, hanem a próbaidő sikeres leteltének napjával szűnik meg. A Btk. 57. §-ának c) pontja szerint a büntetés végrehajthatóságát a kegyelem kizárja. Eszerint a büntetés végrehajthatósága megszűnésének az alapja a kegyelmi elhatározás. Ezért a büntetés végrehajthatósága megszűnése szempontjából a kegyelmi elhatározás napja az irányadó. Ha a kegyelmi elhatározás a büntetés végrehajthatóságát próbaidőtől teszi függővé és a próbaidő sikeresen letelt, akkor a büntetés végrehajthatóságának a megszűnése nem a próbaidő sikeres leteltének napjával, hanem a kegyelmi elhatározás napjával következik be, mert ekkor már — bár feltételtől függően — kizárt a büntetés végrehajthatósága. Törvényt sértett tehát a másodfokú bíróság, amikor a megtámadott ítéletében azt a napot, amelyen a terhelt büntetésének a végrehajthatósága megszűnt, nem a kegyelmi elhatározás napjában, 1958. március 3ban, hanem a próbaidő sikeres leteltének napjában, 1961. március 3-ban jelölte meg, és ezen a napon a terhelt cselekményei közül tizenhetet törvénysértően visszaesőként elkövetett csalásnak minősített. (Legí. Bír. B. törv. I. 524 1967. sz.) (5585.) 117