Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

rázda magatartása miatt a rendőrség már két esetben pénzbírsággal, há­rom ízben pedig 10—10 napi elzárással sújtotta. A b.-i járásbíróság 1967 májusában gondatlanul elkövetett súlyos testi sértésért 6 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. A javító-nevelő munkát 1967. november 30-án kiállotta. Ebből a büntetőügyből kifolyólag 8000 Ft kártérítés megfizetésére is kötelezték. E kártérítésre való kötelezéssel kapcsolatban a terhelt 1968. június 1. napján Sz.-en járt, ahol nagyobb mennyiségű sört fogyasztott. Délután 4 órakor autóbuszon, ittas állapotban érkezett haza. Este 8 óra­kor elment az italboltba. Ott italt fogyasztott, és amikor a rendőr haza­küldte, nem a lakására, hanem a sógorához, a sértetthez ment. Itt el­mondta a terhelt, hogy a sógorát, valamint annak a feleségét okolja azért, hogy őt a büntetőügyben kártérítés megfizetésére is kötelezték. Szóváltás közben sértegette őket, miért is a sógora küldte haza, hogy feküdjön le. A terhelt akkor jobb kezével elkapta a sértett nyakát, lábát a sértett lába elé téve, a sértettet nagy erővel dobta az előszobában levő fonott kanapé karzatára. A sértett ebben a pillanatban feljajdult, s mivel a terhelt további támadásától tartott, a műhelyébe ment, és ott egy, a kosárfonáshoz használt rövidebb vasat vett magához. Ezt azonban a fia elvette tőle. A sértett távollétében a terhelt a sértett feleségével dulako­dott, felkapott egy fonott fotelt is, amikor azonban meglátta a felesége segítségére siető sértettet, a fotelt letette a kezéből, és a sértettet rálökte egy másik fotelre. A terhelt említett magatartása folytán a sértett bal oldalán bordatö­rést szenvedett, ez átdöfte a mellhártyát, megsértette a tüdőt, s mind­ezek következtében a mellkason és a nyakon a bőr alatt levegőgyülem keletkezett. Sérülése 6 hét alatt gyógyult. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos többek között azért is, mert tévesen és törvénysértéssel alkalmazott a járásbíróság pénzmellék­büntetést is. Pénzmellékbüntetés ugyanis csak olyan elkövetővel szem­ben szabható ki, akinek megfelelő keresete, jövedelme vagy vagyona van [Btk. 46. § (1) bek.]. A törvény célját figyelembe véve — a pénz­mellékbüntetés szempontjából — akkor megfelelő a kereset, illetve jö­vedelem, ha az elkövető a pénzmellékbüntetést akár részletekben is ké­pes megfizetni. Ennek megállapításánál minden esetben figyelemmel kell lenni a terhelt és a tartásra szoruló családtagok minimális létfenn­tartását biztosító kiadásokra (BJD 2523., BK 437.). A terhelt háziipari termelőszövetkezet tagja, ahol a havi keresete 1200—1300 Ft. Nős, három kiskorú gyermeke 12, 11 és 6 éves. Egy fél családi háza van. Ilyen vagyoni és jövedelmi viszonyok mellett nem le­het arra következtetni, hogy a terhelt a pénzmellékbüntetést a maga és tartásra szoruló gyermekei megélhetésének a veszélyeztetése nélkül, sa­ját keresetéből képes megfizetni. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 282. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján megállapította, hogy a járásbíróság ítéleté­nek a büntetést kiszabó rendelkezése törvénysértő. Ezért az ítéletnek ezt a rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a terhelt büntetését 8 hónapi szabadságvesztésben állapította meg. 108

Next

/
Thumbnails
Contents