Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

A terhelten a kényszerelvonó-kezelést rendelőintézetben megkezdték, de nem fejezték be. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az 1/1966. (VI. 3.) EüM számú rendelet 7. §-ának (1) bekezdése értelmében úgy rendelkezett, hogy a kényszerelvonó-kezelést a büntetésvégrehajtási munkahelyen kell folytatni. (Legf. Bír. B. törv. IV. 69/1969. sz.) (6160.) A közügyektől eltiltás 48. § 4737. A közügyektől eltiltást az erős felindulásban elkövetett ember* ölésnél is indokolttá teheti a vádlott társadalomra veszélyességének magasabb foka. A megyei bíróság a többszörösen büntetett előéletű vádlottat erős felindulásában elkövetett emberölés kísérlete miatt 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, továbbá a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést szigorított börtönben kell végrehajtani, és a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. Az ügyész indítványozta a cselekmény indulati jellegére figyelemmel a közügyektől eltiltás mellőzését. A tényállás alapján a bűnösség megállapítása és a cselekmény minősítése törvényes. Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket is helyesen értékelte. A 33 éves vádlott eddigi életvezetése erősen kifogásolható. Munkahelyét gyakran változtatta, ott több esetben fegyelmezetlen magatartást .tanúsított. Rendőri felügyelet alatt is állott. Korábban már többször volt büntetve. Első esetben javító-nevelő munkára ítélték, ezt követően pedig vagyon elleni bűntettek miatt 1 évi és 6 hónapi, 4 évi, majd 1 évi szabadságvesztésre. így már hat évet meghaladó ideig volt szabadságvesztés végrehajtása alatt. Bár ezeket a büntetéseket a jelen ügyben elbírált cselekményétől eltérő jellegű bűntettek miatt szabták ki, büntetett előéletéből azonban arra kell következtetni, hogy a vádlottnál a büntetés célja a jelen esetben csak megfelelő súlyú szabadságvesztéssel biztosítható. Ezenkívül az elkövetett élet elleni cselekményének a tárgyi súlya is nagy. A kórházi látlelet adatai szerint ugyanis a sértett életét az azonnali műtét mentette meg. A felsoroltakra figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés eltúlzottnak nem tekinthető, ezért a Legfelsőbb Bíróság az enyhítésre irányuló védelmi fellebbezéseket elutasította. Nem találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság a mellékbüntetés mellőzésére vonatkozó indítványt sem. Az élet elleni bűntettek a társadalom érdekeit súlyosan sértő támadások közé tartoznak. Ezért a bírói gyakorlat az olyan elkövetőket, akiket az ölési cselekményük miatt viszonylag hosszabb szabadságvesztéssel kellett sújtani, a közügyekben való részvételre is méltatlannak ítéli és a bíróság mellékbüntetésként a közügyektől való eltiltást alkalmazza. Külön is vizsgálja azonban a közügyektől történő eltiltás szükségességét, amikor az ölési szándék méltányolható okból eredő erős felindulásban keletkezett. Az ilyen esetekben ugyanis az elkövető személyében 109