Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

nek 5 hónapi és 28 napi javító-nevelő munka helyett 2 hónapi és 29 napi szabadságvesztést kell kiállania. (Legf. Bír. B. törv. III. 46/1968. sz.) (5691.) 4729. A javító-nevelő munkával kapcsolatos és egyéb téves levonások miatt nem tagadható meg az ítéletben előírt munka elvégzése. Az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben kiszabott 6 hónapi javítónevelő munkának szabadságvesztésre való átváltoztatására irányuló ügyészi indítványt végzéssel elutasította, egyben a javító-nevelő munka letöltésére új munkahelyet jelölt ki. A végzés ellen bejelentett fellebbezést a másodfokú bíróság a következő indokolással találta alaposnak. A járásbíróság a vádlott bűnösségét tartási kötelezettség elmulasztásában azért állapította meg, mert hosszabb ideje tartásdíj fizetésével hátralékban van. A tartásdíjjal kapcsolatos tartozások esetén a Vht. 136. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint az illetmény 50%-a erejéig terjedhet a levonás. A vádlottnak a javító-nevelő munkából folyó, 5%-kal csökkentett illetményét ezen felül terhelte még a fegyelmi büntetésként kiszabott pénzbírság is. Ezek együttesen sem léphették azonban túl a csökkentett munkabér 50%-át. A vádlott a bíróságnál vagy a végrehajtást ellenőrző büntetésvégrehajtási intézetnél panaszolhatta volna, ha álláspontja szerint a javítónevelő munkával kapcsolatosan tévesen eszközöltek levonásokat. Az állítólagos tévedés azonban semmiképpen sem elfogadható alapos ok a munkavégzési kötelezettség megtagadására. A vádlottnak az a magatartása tehát, hogy 1967. május 29-e óta alapos ok nélkül nem tesz eleget az ítéletben előírt munkavégzési kötelezettségének, alapul szolgál a Btk. 44. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezés alkalmazására. Ezért a megyei bíróság ettől az időponttól a még hátralevő 4 hónapot és 17 napot kitevő javító-nevelő munkát átváltoztatta szabadságvesztésre. Annak tartamát a Btk. 44. §-ának (2) bekezdése alapján 2 hónapban és 8 napban állapította meg. Nem osztja a megyei bíróság az elsőfokú ítélet ama okfejtését, hogy a munkafegyelem sértésnek egyszersmind bűntettnek is kell lennie, hogy elérje azt a súlyossági fokot, ami alapul szolgál a javító-nevelő munkának szabadságvesztésre való átváltoztatására. A kellő ok nélkül való munkamulasztás nem bűncselekmény, a Btk. 44. §-ának (1) bekezdése értelmében ez esetben mégis el kell rendelni a szabadságvesztésre való átváltoztatást. Másrészt azért is helytelen az elsőfokú bíróság álláspontja, mert a munkatárs megpofozása — kellő bizonyítás mellett — alapul szolgálhat feltűnően durva becsületsértésnek bírósági ítéletben való megállapítására. A megyei bíróság ezért a Be. 258. §-a alapján az elsőfokú végzést megváltoztatta, és a javító-nevelő munkából letöltetlen részt szabadságvesztésre változtatta át. Rámutat még a megyei bíróság arra, hogy a javító-nevelő munkának szabadságvesztésre való átváltoztatása tárgyában a bíróságnak ítéletben kell határoznia (BJD 2329.). (Balassagyarmati Megyei Bíróság Bf. 522/ 1967. sz.) (5748.) 101