Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

vadőr dolgozott, 1967. január 1. napjától az egyik Állami Erdőgazdaságnál már kerületvezető vadászi beosztásban működött. 1967. november 17. napján szolgálati fegyverével engedély nélkül egy őzgidát lőtt ki, amelyet a helyi termelőszövetkezet fogatán annak borpincéjéhez szállított. Az őzgidát megnyúzta, a húsát pedig paprikásnak megfőzte, és az ottlevőkkel együtt elfogyasztotta. Az engedély nélkül kilőtt őzgida értéke 1300 Ft. E tényállás alapján a járásbíróság a társadalmi tudajdont károsító lopásban bűnösségét megállapította, 10%-os bércsökkentés mellett jelenlegi munkakörében 6 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. A járásbíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A terhelt vadőr foglalkozású. A vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 7/1962. (II. 9.) Korm. számú rendelet 42. §-a kimondja, hogy vadőrként csak olyan személy alkalmazható, aki nagykorú, állami vadőri vizsgával vagy erdészeti képesítéssel rendelkezik, és a fegyvertartási engedély kiadására vonatkozó feltételeknek megfelel. Az alkalmaztatás e legutóbbi feltételének megléte a rendőrhatóság engedélyétől függ. A fegyvertartási engedélyek kiadásáról szóló 5/1963. (X. 15.) BM számú rendelet 3. §-ának (1) bekezdése szerint fegyvertartási engedély annak adható ki, aki cselekvőképes és feddhetetlen előéletű. Ugyanezen rendelet (4) bekezdése pedig kimondja, hogy attól, akinél valamely feltétel megszűnik, a fegyvertartásra vonatkozó rendőrhatósági engedélyt be kell vonni. A feddhetetlenség tartalmi eleme a büntetlen előélet. Amikor tehát a terheltet társadalmi tulajdont károsító lopásért a járásbíróság elítélte, a terhelt büntetett előéletűvé vált, és így nála a fegyvertartásra jogosító feltételek egyike megszűnt. Javító-nevelő munka elvileg bárkivel szemben kiszabható büntetés, tehát nem kizárt az olyan elkövető esetén sem, aki a bűncselekményt munkaköri kötelességének megszegésével követte el. A terhelt foglalkozásának különös előfeltételére — a fegyvertartásra jogosultságára — tekintettel azonban nem ítélhető javító-nevelő munkára olyan munkakörben, ahol az említett jogosultság hiánya miatt alkalmazható sem lett volna. Ezért törvénysértő a járásbíróság ítélete abban a vonatkozásban, hogy a terheltet korábbi munkakörében letöltendő javító-nevelő munkára ítélte. Egyébként a vádbeli ügy összes körülményeit figyelembe véve, helyesnek látszik, hogy a járásbíróság a terheltet a Btk. 68. §-a (2) bekezdése d) pontjának alkalmazásával javító-nevelő munkára ítélte. Az ügyben azonban nincs felderítve, hogy az állami erdőgazdaságnál van-e olyan munkakör, amelyben való alkalmazásnak nem előfeltétele a fegyvertartási jogosultság, e vonatkozásban tehát a járásbíróság ítélete megalapozatlan. A Legfelsőbb Bíróság ezért a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és új eljárásra visszaküldte a járásbírósághoz. Az új eljárást a Be. 267. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával a tárgyalási szaktól kell megismételni, fel kell deríteni a sértett vállalat 98