Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

játos jellegét, a lopás elkövetésére késztető indítékokkal szemben az ellenálló erő gyengeségét, az ugyanolyan irányú bűnözésben való kitartást. A másodfokú bíróság az enyhítésért bejelentett fellebbezést elutasította és rámutatott arra, hogy a többszörösen visszaeső vádlott a közügyek gyakorlására méltatlan. Törvénysértést valósított meg az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottat a közügyektől — a megfelelő súlyú főbüntetés mellett — mellékbüntetésként a társadalom védelme érdekében aranyos időre nem tiltotta el. Súlyosításra irányuló fellebbezési óvás hiányában a másodfokú bíróság ennek csupán a megállapítására szorítkozhatott, a mulasztást azonban nem pótolhatta. (Gyulai Megyei Bíróság Bf. 587/1966. sz.) (5201.) 3686. Közügyektől eltiltás feltételei. A járásbíróság a terheltet lopással elkövetett tulajdon elleni bűntett miatt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A terhelt a k.-i MÁV állomáson várakozott a csatlakozó vonatra. Közben bement az állomás közelében levő MÁV szakszervezeti italmérő helyiségébe, ahol kissé ittas állapotba került. Az italmérőből való távozáskor a fogasról magához vette az éppen kártyázó T. D. 100 Ft-ot érő sportzakóját, és azzal az állomásra ment. Később a sértett az állomáson felismerte a terhelten levő zakóját, amit a rendőrség tőle lefoglalt. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A járásbíróságnak a terhelt bűnössége és a bűntett minősítése kérdésében elfoglalt jogi álláspontja megfelel a törvénynek. A büntetés kiszabásánál a járásbíróság a terhelttel szemben súlyosító körülményként értékelte, hogy a jelen cselekményét bűntetté minősítő eseten felül is már többször volt büntetve, míg javára enyhítő körülménynek vette idős korát. A járásbíróság utalt a terhelt személyének fokozott társadalomra veszélyességére, valamint arra is, hogy életmódja erősen kifogás alá esik. A büntetés kiszabása azonban az anyagi büntető jogszabályok megsértésével történt, mert a járásbíróság a terheltet mellékbüntetésül a közügyektől nem tiltotta el. Amint arra a törvény miniszteri indokolása is utal, a közügyektől eltiltás alkalmazásának két előfeltétele van. A bíróság csak akkor mondhatja ki, ha az elkövetőt főbüntetésként szabadságvesztésre ítélte, és az elkövető a közügyekben való részvételre méltatlannak mutatkozik. Ha azonban az említett feltételek adva vannak, a bíróság köteles kiszabni ezt a mellékbüntetést. A terhelttel szemben a járásbíróság lopással elkövetett tulajdon elleni bűntett miatt szabadságvesztést szabott ki. A terheltet korábban lopás, illetve sikkasztás miatt már három ízben, tiltott határátlépés kísérlete miatt pedig egy ízben ítélték el szabadságvesztésre. Azok kiállása reá hatástalan volt. Űjabb bűntettet követett el, amely körülmény arra mutat, hogy igen nehezen nevelhető. Kifejezésre juttatja a terhelt társadalomra veszélyességének magasabb fokát és sajátos jellegét, a lopás, illetve sikkasztás elkövetésére késztető indítékokkal szemben az ellenálló erő gyengeségét, az ugyanolyan irányú bűnözésben való kitartást. A terhelt 1950 óta alkalmi munkából él, lakóhelyét sűrűn változtatja, élet90