Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

sodfokú bíróság azt az időt is munkában töltöttnek tekintette, amikor a vádlott a túlmunkáért kapott vállalati engedély alapján volt távol, s a javító-nevelő munka hátralevő részét csak 1964. október 24-től vette figyelembe. (Budapesti Fővárosi Bíróság Bí. XXVIII. 2504/1965. sz. 3678. A javító-nevelő munka szabadságvesztésre változtatása esetén az elítélt részére visszatérítendő bérösszeg számszerű meghatározásáról az ítéletben nem kell rendelkezni. Az elsőfokú bíróság a tartási kötelezettség elmulasztása miatt kiszabott 1 évi javító-nevelő munkából még hátralevő 9 hónapot és 4 napot szabadságvesztésre változtatta át. Ítéletében számszerűen meghatározta azt az összeget, amelyet az átváltoztatás következtében az elítélt részére vissza kell téríteni. Ez az intézkedés felesleges, mert az elítélt részére visszatérítendő összeg számszerű meghatározása a végrehajtás szakába tartozó feladat. Ezért a másodfokú bíróság az összegszerű meghatározást mellőzte. (Budapesti Fővárosi Bíróság Bf. XXVIII. 6680/1965. sz. (4927.) 3679. A javító-nevelő munkának szabadságvesztésre átváltoztatása tárgyában tartott tárgyaláson is kötelező a védő részvétele, ha az elítélt más ügyből kifolyólag előzetes letartóztatásban van. Egymagában a más ügyből kifolyólag történt letartóztatás a javítónevelő munka hátralevő részének szabadságvesztésre való átváltoztatására okul nem szolgálhat. A terheltet a járásbíróság az 1966. május 7. napján jogerőre emelkedett ítéletével közös munkahelyen dolgozó személy sérelmére elkövetett lopás miatt 5 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. A javító-nevelő munkát a terhelt tehenész munkakörben 10%-os javadalomcsökkentés mellett a termelőszövetkezetben 1966. május 25. napjától 1966. október 20. napjáig töltötte, a javító-nevelő munka 1966. október 24. napján telt volna le. A terheltet azonban 1966. október 19. napján elkövetett garázdaság miatt a megyei főügyészség 1966. október 21. napján előzetes letartóztatásba helyezte, s előzetes letartóztatásban volt 1967. január 11. napjáig. Az előzetes letartóztatás alapjául szolgáló cselekmény miatt a bíróság a terheltet 1967. február 23. napján jogerősen 9 hónapi szabadságvesztésre ítélte, amelybe az előzetes letartóztatását teljes egészében beszámította. A terhelt a jogerős szabadságvesztését 1967. március 7. napjától tölti. A járási ügyészség az elsőfokú bírósághoz 1967. január 13. napján érkezett átiratával a terhelttel szemben még végre nem hajtott javítónevelő munkának szabadságvesztésre történő átváltoztatását indítványozta. Az elsőfokú bíróság a jogerős szabadságvesztését töltő terhelt ügyében ügyész és védő részvétele nélkül 1967. március 21. napján megtartott tárgyalás alapján meghozott végzésével az ügyészi indítványt elutasította azzal az indokkal, hogy a terhelt javító-nevelő munka végrehajtása alatt a munkaszüneti napokon is végzett munkát, s ezzel a javítónevelő munkát 1966. október 21. napjáig teljes egészében kitöltötte. A végzés ellen bejelentett fellebbezési óvás alapos. 85