Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

magában nem akadályozza a javító-nevelő munka kiszabását. A javítónevelő munka jellegéből következik azonban, hogy a bíróságnak vizsgálnia kell (BH 5162. sz.) azt is, vajon a terhelt személyes körülményei lehetővé teszik-e a javító-nevelő munka végrehajtását. Az adott esetben a terhelt a másodfokú ítélet meghozatalakor, a fellebbezési tárgyaláson csatolt igazolás szerint, katonai szolgálatát már megkezdte, így a javító-nevelő munka végrehajtására előreláthatóan csak huzamosabb idő letelte után nyílna lehetőség, sőt a 7/1962. (VI. 28.) IM sz. rendelet 6. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésből értelemszerűen következik, hogy nagy valószínűséggel a végrehajtásra nem is kerülhetne sor. Gyakorlatilag tehát a jelen esetben a sorkatonai szolgálat olyan mérvben akadályozza a végrehajtást, hogy a javító-nevelő munka végrehajtása biztosítottnak nem tekinthető. Ez okból törvénysértő a másodfokon eljárt bíróság ítéletének büntetést kiszabó része. (Legf. Bír. B. törv. V. 176/1967. sz.) (5373.) 3674. Sikkasztó adóügyi előadóval szemben törvénysértően enyhe büntetés kiszabása. (4985.) Részletesen: Btk. 64. §-nál. 3675. Súlyos testi sértést előidéző durva foglalkozási szabályszegés esetén javító-nevelő munka törvénysértő kiszabása. (5355.) Részletesen: Btk. 64. §-nál. 44. §. 3676. BK 442. (BH 1966. évi 1. sz.) A javító-nevelő munkának szabadságvesztésre átváltoztatása tárgyában folyó eljárás során a tárgyaláson védő részvétele akkor kötelező, amikor ezt a Be. 38. §-a előírja. Részletesen: Be. 288. §-nál. 3677. Túlmunkaként elszámolt munkaidőnek a javító-nevelő munka tartamába való beszámítása. Az elítélt a 3 hónapi javító-nevelő munkát 1964. október 1-én kezdte meg, és munkahelyén 1964. október 20-tól nem jelentkezett. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az elítéltnek 1964. október 24-ig nem kellett a munkahelyén megjelennie, mert ezt az időt előzőleg túlmunkában ledolgozta. Ennek ellenére a javító-nevelő munka hátralevő részét 2 hónap és 11 napban állapította meg. Igaz ugyan, hogy a vádlott a javító-nevelő munkából csupán 19 naptári napot töltött le, az átváltoztatás mértékénél azonban nemcsak ezt az időt, hanem a túlmunkával letöltött időt is figyelembe kell venni. A vádlott egyrészt nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe azért, mert a vállalat érdekében a rendes munkaidőn túl is dolgozott, másrészt pedig a túlmunkával töltött időt rendes munkanapként számolták el, s ebből a bércsökkentés mértékét levonták. A túlmunkával elszámolt munkaidő tehát semmiképpen sem tekinthető olyannak, amely alatt az elítélt munkakötelezettségének alapos ok nélkül nem tett eleget, így arra vonatkozóan a javító-nevelő munka átváltoztatásának a Btk. 44. §-ának (1) bekezdésében megszabott feltételei nem valósultak meg. Ezért a má84