Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)
39. §. 3652. A társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedő vádlott kizárása a feltételes szabadságra bocsátásból. Az elsőfokú bíróság a vádlottat emberölés kísérlete és csalás miatt halmazati büntetésül 6 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 8 évi eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen a vádlott és védője a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből kizáró rendelkezés miatt jelentett be fellebbezést. A Legfelsőbb Bíróság a fellebezést alaptalannak találta. Tévedés nélkül zárta ki az elsőfokú bíróság a vádlottat a Btk. 39. §-a (3) bekezdése c) pontjának második fordulata alapján a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből azzal, hogy a vádlott konok bűnöző. A Legfelsőbb Bíróság 397. számú kollégiumi állásfoglalásában irányításul rámutatott arra, hogy konok elkövetőnek általában az olyan elkövetőt kell tekinteni, akinek az életmódja a teljes elzüllöttségre, elvetemültségre utal, aki nem hajlandó a bűnöző, a társadalmi együttélés szabályait semmibe vevő magatartásával felhagyni. A vádlott magatartásában ez ismerhető fel. Katonai szolgálata idején többrendbeli lopás miatt ítélték el, majd sűrűn változtatott munkahelyeiről is munkatársai meglopása miatt bocsátották el fegyelmileg, és került több ízben bíróság elé. A vádlott lopásainak az indítéka az volt, hogy az így szerzett pénzzel szerencsejáték-űzési szenvedélyének eleget tehessen. Ily módon akart munka nélkül, gyorsan meggazdagodni. Ennek érdekében helyezkedett szembe éveken keresztül a törvényekkel és az erkölcsi normákkal. Amikor a bűncselekménye következtében súlyos anyagi körülmények közé került, akkor nem átallotta megkísérelni feleségének a megölését, aki többször figyelmeztette eredménytelenül, hogy hagyjon fel könynyelmű életmódjával. A vádlott életvezetésében a fentiek szerint nemcsak a züllöttség, hanem az elvetemültség is kétségtelenül felismerhető. Nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor őt a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből a Btk. 39. §-a (3) bekezdése c) pontjának második fordulata alapján kizárta. Tévesen utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a kedvezménytől a vádlott a Btk. 39. §-a (3) bekezdése c) pontjának első fordulata alapján is kizárható lenne. A vádlottat kétszer ítélték szabadságvesztésre, azonban az első elítéléshez fűződő hátrányok következmények alól mentesült, ezért vele szemben egyébként csak a Btk. 39. §-ának (2) bekezdése lenne alkalmazható. (Legf. Bír. Bf. V. 1484/1965.) (4926.) 3653. Egységes büntetésként kiszabott szabadságvesztés a feltételes szabadságra bocsátás szempontjából egy elítélésnek számít. A kerületi bíróság a terheltet súlyos testi sértés miatt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte; megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A tényállás lényege szerint a terhelt — aki 1944. november 17. napján született — 1965. május 24-én ittas állapotban az ugyancsak ittas állapotban levő sértettel az utcán összeszólalkozott; ennek során a sértett 74