Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)
arcába fejelt úgy, hogy annak orrcsontja eltörött. E bántalmazás következtében a sértett 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. E jogerős ítélet ellen benyújtott törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. 1. Az 1961. február 24-én hozott ítéletével az akkor még büntetlen előéletű fiatalkorú terheltet rablás és bűnsegédként elkövetett lopás miatt 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte a bíróság, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. 2. Az 1961. augusztus 18-án hozott ítélettel a bíróság a fk. terheltet házközösségben elkövetett lopás miatt ítélte el, és hatályon kívül helyezve az előbb ismertetett ítéletnék azt a részét, amellyel a bíróság 10 hónapi felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki, a terheltet az ott megállapított cselekmények miatt is, egységes büntetéssel 1 évi szabadságvesztésre ítélte. 3. A terhelt még az 1 évi szabadságvesztés megkezdése előtt újabb bűntettet követett el. Emiatt 1982. április 12-én a még fiatalkorú terheltet zsebtolvajlás útján elkövetett tulajdon elleni bűntett miatt ítélte el a bíróság, és hatályon kívül helyezve az előbb ismertetett ítéletnek azt a rendelkezését, amellyel a terhelttel szemben 1 évi szabadságvesztést állapított meg, a terheltet egységes büntetésül 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A másodfokon eljárt bíróság az 1962. június 27-én kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terhelt büntetését 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre felemelte, s a közügyektől 2 évre eltiltotta. A terhelt e büntetéséből 1963. március 25-én az 1963. évi 4. sz. tvr. 4. §-a alapján szabadult. A bíróság azonban utóbb megállapította, hogy a kegyelem hatályát vesztette. A Btk. 39. §-a (3) bekezdése c) pontjának első fordulata szerint nem bocsátható feltételes szabadságra, akit a szándékos bűntett elkövetését megelőzően két ízben szabadságvesztésre ítélték, és utolsó büntetése kiállásától vagy végrehajtósága megszűnésétől tíz év még nem telt el. A kerületi bíróság a törvényességi óvással megtámadott ítéletével az idézett rendelkezésre hivatkozással tévesen zárta ki a terheltet a feltételes szabadság kedvezményéből. A bíróság a 2. és 3. alatt ismertetett ítéletekkel az akkor még fiatalkorú terheltet egységes büntetésül ítélte el szabadságvesztésre. A hatályban volt Ftvr. 12. §-a alapján alkalmazott egységes büntetés kiszabása azt jelentette, hogy a bíróság az újabban elbírált bűntett miatt külön nem állapított meg büntetést, hanem hatályon kívül helyezve az előző ítéletben kiszabott büntetést, a terheltnek a korábbi és az elbírált újabb cselekménye miatt szabta ki — egységesen — a büntetést. Minthogy pedig eszerint a bíróság nem külön-külön megállapított büntetéseket foglalt összbüntetésbe, hanem a korábbi és újabb cselekmény ékért egységesen egy büntetést szabott ki — ami ily módon egy elítélésként jelentkezik —: a terheltnek az 1—3. pontokban ismertetett elítélései, a Btk. 39. §-ának alkalmazása szempontjából csupán egy elítélésként, éspedig azok közül csupán a legutolsó — 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre történt — elítélése vehető figyelembe. Erre tekintettel az eljárt bíróságnak a törvé75