Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)
38/E. §. 3651. A szabadságvesztés végrehajtási módjaként börtön helyett szigorított börtön téves kijelölése. A megyei bíróság a vádlottat emberölés kísérlete miatt 6 évi szabadságvesztésre ítélte, és a közügyektől 4 évre eltiltotta. Elrendelte, hogy kényszerelvonó-kezelésnek vesse magát alá, továbbá, hogy a szabadságvesztést szigorított börtönben kell végrehajtani. A tényállás szerint a vádlott és T. István sértett jó viszonyban voltak egymással. A vádlott 1966. november 14. napján testvérével, N. Imrénével és barátjával, S. Gáborral együtt betért a helyi italboltba. Itt tartózkodott a sértett és a felesége is. Az italboltban együtt szórakoztak. Közben az italboltvezető testvére: K. László kihívta az italboltból N. Imrénét, és rövid ideig az italbolt mögött beszélgettek. A vádlott kérésére S. Gábor az udvarról visszahívta az italboltba N. Imrénét, és emiatt K. László arcul ütötte a vele régebb idő óta rossz viszonyban levő S. Gábort. A vádlott és társasága az italboltból hazafelé indult, az udvaron alig tettek azonban pár lépést, amikor S. Gábor közölte a vádlottal, hogy őt K. László megütötte. A sértett a történtek ismeretében arra kérte a vádlottat, hogy ne bántsák K. Lászlót. A vádlott sérelmezte a sértettnek békítésre irányuló megjegyzését, az épület végénél levő téglarakáshoz futott, onnan egy 2,50 kg súlyú téglát vett magához, és visszafutás közben azzal egy nagy erejű ütést mért a sértett bal halántékára. A téglaütés a sértett baloldali halánték csontján — a koponyaalapra is kiterjedő — törést okozott, amelynek tényleges gyógy tartama 8 hét volt. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét, és helyesen zárta ki a jogos védelem fennállását. A cselekmény minősítése is megfelel a törvénynek. Az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztéssel kapcsolatban börtön helyett a Btk. 38/E. §-ának (1) bekezdése alapján egy fokozattal szigorúbb végrehajtási módot: szigorított börtönt jelölt ki. Álláspontját azzal indokolta, hogy ,,a vádlott eddigi életvezetése, életmódja — részben italozással, részben pedig a munkához való viszonyával kapcsolatban — azt tanúsítja, hogy az általánosságban jelentkező züllöttség miatt átnevelése érdekében indokolt a szigorítás irányába való eltérés". A vádlott züllött életmódjára azonban az eljárás során bizonyíték nem merült fel. A tényállás szerint a vádlott 13 éves kora óta állandó jelleggel dolgozik. A Legfelsőbb Bíróság által kiegészített bűnösségi körülményekre tekintettel egy fokozattal szigorúbb végrehajtási mód kijelölése nem indokolt. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Btk. 38/B. §-ának a) és c) pontja alapián a szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. (Legf. Bír. Bf. II. 624/1967. sz.) (5443.) 73