Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

rint is a vele szemben elhangzott sértő kijelentéseket a magánvádló az azt megelőző napon tette meg, hogy az esetet dr. K. K.-nak elmondta. A magánvádló — a terheltnek a személyes meghallgatása során tett előadása szerint — június első napjaiban ezen az eseten kívül is tett vele szemben sértő kijelentéseket. Mindezekre tekintettel az alanyi és tárgyi összefüggésnél fogva a kölcsönösen elkövetett becsületsértés esete látszik fennállani. A terhelt az általa előadottakra tekintettel a Btk. 29. §-ának (2) bekezdése értelmében jogosult volt a tárgyaláson a magán vádlóval szemben magánindítvány előterjesztésére. Erre a jogára a terheltet a bíróságnak a Be. 35. §-ának (3) bekezdésében és a 199. § (3) bekezdésében foglaltak értelmében figyelmeztetnie kellett volna. Ilyen figyelmeztetés azonban a személyes meghallgatásról, illetve a tárgyalásról felvett jegyzőkönyvekből kitűnően nem történt. A megfelelő figyelmeztetés elmaradása miatt a terhelt törvényes jogát, a magánindítvány előterjesztését nem gyakorolhatta, és ez az ügy helyes elbírálását akadályozta. Minhogy pedig ezek szerint az eljárt bíróság a Be. 35. §-a (3) bekezdésében, illetve a 199. § (3) bekezdésében előírt figyelmeztetés elmulasztásával olyan eljárási szabályt sértett, amely az ítéletre lényeges kihatással volt: az ítélete törvénysértő. (Legf. Bír. B. törv. I. 52/1966. sz.) (4863.) 3635. Ismeretlen tettes ellen tett magánindítvány joghatályosságának kérdése. Az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette azt, hogy a vádlottak a sértett támadásának leszerelése után a sértettet úgy megverték, hogy az 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Okszerű volt az a következtetés is, hogy ez a cselekmény a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének 1. tétele szerinti könnyű testi sértés. Téves jogi állásfoglalás eredményeként jutott azonban az elsőfokú bíróság a könnyű testi sértés miatt indult eljárás megszüntetéséhez. A jelen esetben ugyanis a sértett az alább kifejtettek szerint joghatályos magánindítványt terjesztett elő a vádlottak ellen. Az ítélkezési gyakorlat szerint az ismeretlen tettes elleni feljelentést joghatályos magánindítványnak kell tekinteni az olyan esetekben, amikor a sértett csupán a nevét nem tudja az elkövetőnek, de személyileg ismeri, hiszen az közvetlenül ellene intézett támadást. Ilyenkor a feljelentésben rendszerint személyi adatokkal, illetve személy leírással is szolgál a sértett, amelynek alapján sok esetben eredménnyel lehet megindítani a nyomozást az elkövető személyét illetően. Ez a helyzet az erőszakos nemi közösülés és a szemérem elleni erőszak alapeseténél, s ugyanígy a könnyű testi sértésnél is. A jelen esetben a sértett a cselekmény elkövetésétől számított 30 napon belül testi sértés miatt feljelentést tett az őt bántalmazó ismeretlen személyek ellen, kérve a megbüntetésüket. Sőt, amikor később a nevüket is megtudta, nem jelentette ki, hogy erre figyelemmel nem kíván magánindítványt előterjeszteni. Ellenkezőleg, a kiegészítő vallomás (feljelentés) szövege arra utal, hogy továbbra is kívánja velük szemben az eljárást. 56