Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

A magánindítvány tehát joghatályos. Minthogy pedig a joghatályosan előterjesztett magánindítványt a Btk. 29. §-a (3) bekezdésének rendelkezéséhez képest nem lehet visszavonni, az ilyen indítvány alapján közvádas ügyben az eljárást akkor is le kell folytatni, ha a sértett a későbbiekben nem kívánja az elkövető megbüntetését. Ezért a másodfokú bíróság a sérelmezett ítéletet megváltoztatta, és a vádlottakat bűnösnek mondta ki könnyű testi sértésben. A védő a másodfokú tárgyaláson vádelejtésre hivatkozással kérte a fellebbezési óvás elutasítását. Ez a jogi álláspont azonban merőben téves, mert magánindítványra üldözendő bűntett esetén a sértett csak magánvádas ügyben ura a bűnügynek, s így vádelejtésről is csak ilyen esetben lehet szó. Az a körülmény, hogy a közvádas ügyben csupán magánindítványra üldözendő olyan cselekmény megállapítására kerül sor, amely miatt magánvád alapján is helye lehet eljárásnak, önmagában az eljárást nem teszi magánvádas eljárássá. Egyébként az ügyész magánvádas ügyben is átveheti a vád képviseletét, s ilyenkor a sértett a vádat nem ejtheti el. (Budapesti Fővárosi Bíróság Bf. XXII. 110/1966. sz.) (4924.) 3636. A magánindítványi határidő letelte után nincs helye viszonvád emelésének, ha az annak alapjául szolgáló cselekményt nem a viszonvádló, hanem annak cselekvőképtelen gyermeke ellen követték el. G. J.-né becsületsértés és könnyű testi sértés miatt a járásbíróság előtt feljelentést tett R. S.-né ellen, mert 1965. június 15-én becsületsértő kijelentések kíséretében vesszővel tettlegesen bántalmazta, s ennek eredményeként 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. R. S.-né az 1965. augusztus 27-én megtartott személyes meghallgatása során könnyű testi sértés miatt magánindítványt terjesztett elő, és viszonvádat emelt G. J.-né ellen. A viszonvád szerint a fent említett tettlegességre azért került sor, mert G. J.-né R. S.-né 3 éves gyermekét bántalmazta, amellyel 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott. A járásbíróság mindkét terheltet bűnösnek mondotta ki könnyű testi sértésben, és elítélte. A bűnösség alapjául szolgáló tényállás szerint a terheltek már hoszszabb idő óta haragos viszonyban voltak. Június 15-én a reggeli órákban R. S.-né 3 éves gyermeke — anyja hozzájárulása nélkül — G. J.-né lakására ment, hogy a nevezett gyermekeit az óvodába hívja. G. J.-né ebben az időben érkezett a lakására. Amint R. S.-né gyermekét meglátta, a kezében levő pálcával több ízben a gyermek fenekére ütött, majd a kapun keresztül az utcára lökte. A bántalmazás eredményeként a gyermek 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A történteket a gyermek sírva panaszolta el anyjának, aki ezt követően — indulatában — G. J.-néra támadt, és a nála levő, ceruzavastagságú vesszővel két ízben annak hátára ütött. G. J.-né az ütések következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A G. J.-né bűnösségének megállapítása miatt előterjesztett törvényességi óvás alapos. A Btk. 29. §-ának (2) bekezdése szerint: kölcsönösen elkövetett könynyű testi sértés, rágalmazás vagy becsületsértés esetén az egyik fél sé57