Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

benne rejlett, hanem a sértett jogtalan magatartásának okaként, tehát méltányolható okból keletkezett és így erkölcsileg is menthető volt, cselekményét a Btk. 254. §-ában meghatározott erős felindulásban elkövetett emberölésnek kell minősíteni. (BJD 1047., 1049., 1060.) E minősítésnek nem akadálya az, hogy az erős felindulást a sértettnek az a jogtalan támadása váltotta ki, amely kezdetben az elkövető javára jogos védelmi helyzetet alakított ki, utóbb azonban az elhárító magatartás folytán megszűnt. Az élettapasztalat szerint ugyanis bizonyos emberi érzelmek és indulatok (pl. a harag, a felháborodás, az elkeseredés) rövidebb-hosszabb ideig még akkor is hatalmukban tartják és befolyásolják az emberi tudatot, amikor ezeknek az érzelmeknek és indulatoknak az oka már megszűnt. Ennek, az emberi természetből fakadó élettapasztalatnak felel meg az olyan helyzet, amikor a jogtalan támadás és így a jogos védelmi helyzet is megszűnt már, de nem szűnt meg, hanem tovább tart és hat a jogtalan támadás által előidézett erős felindulás. Nincs tehát jogi akadálya annak, hogy a jogos védelmi helyzet megszűnte ellenére az abban keletkező erős felindulás a minősítésre is kiható büntetőjogi értékelést nyerjen. (Legf. Bír. B. törv. eln. tan. 211/1966). (4894.) 3626. Jogos védelmi helyzet hiánya kizárja az elhárítás menthető túllépésének megállapítását. A tsz tag vádlott reggel megjelent a termelőszövetkezet istállójában azért, hogy a termelőszövetkezet elnöke által részére engedélyezett szalma fuvarozásához fogatot kérjen. Az istállóban ekkor a sértett, valamint a brigádvezető tartózkodtak. A vádlott közölte a brigádvezetővel a termelőszövetkezet elnökének az üzenetét, mely szerint az engedélyezte, hogy a vádlott a szalmát a termelőszövetkezet fogatával elszállíthassa. Amint ezt a sértett meghallotta, a vádlottra vonatkoztatva megjegyezte: „majd megint hányd le a szalmát a közös legelőrészre". A sértettnek ez a kijelentése azzal volt kapcsolatos, hogy a termelőszövetkezet tagjai közül többen az istállótrágyát nem a saját portájukra rakták, hanem a közös legelőterületre, így akarván a háztáji területüket növelni. A vádlott a sértett kijelentésére azt mondta, hogy irigyek az emberek, ha ezt sajnálják, majd amikor az említett magatartást a sértett ezután is helytelenítette, a vádlott az ajtó közelébe érve visszafordult, köpött egyet a földre, és ezt mondotta a sértettnek: „szégyellheted magad". Ekkor a vádlottól mintegy másfél lépés távolságra álló sértett a vádlott után ugrott, és hátulról az istálló ajtaján úgy kilökte, hogy az négykézláb előre esett. Az ezt követően felálló vádlott a sértettet arcul ütötte, aki az ütést viszonozta. Ezután a vádlott és a sértett egymással összekapaszkodtak, dulakodtak. A sértett tolta befelé a vádlottat az istálló bejárata előtt levő takarmányosba. Mindketten egymás mellén fogták a kiskabátot, éspedig a sértett egyik kezével, míg másik kezével a vádlott nyakát szorongatta. Amint így tolta a vádlottat a sértett, az ijedt és felindult állapotban levő vádlott észrevette, hogy a falhoz van támasztva egy vasvilla, s amikor amellett haladtak el, jobbkezével ezt a 50