Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

A gyenge testalkatú S. A. haragudott a vádlottra, ezért a hírhedt verekedő sértettet arra kérte, hogy segítsen neki a megverésében. A vádbeli napon a vádlott, S. A. és a sértett összetalálkoztak a csárdában. S. A.-t a sértett arra biztatta, hogy a vádlottat vágja szájon. S. A. odament a vádlotthoz, és szóval fenyegette. A vádlott igyekezett kitérni, el is távozott a csárdából, de S. A. és a sértett utána mentek. Amikor utolérték, S. A. kérdőre vonta a vádlottat, hogy az miért kötözködik vele. A vádlott ezzel szemben azt panaszolta, hogy S. A. nem hajlandó vele kibékülni. A vádlottat ezt követően a sértett szidalmazni kezdte, majd két karjával a nyakát átkarolva, szorítva előre húzta. A vádlott igyekezett a szorításból szabadulni. Ezután a sértett a vádlottat elengedte, de jobb kézzel nyomban arcul ütötte, és azt a kijelentést tette, hogy „ültem én már másokért is, teérted is ülök". A sértett — javarészt testi sértésért — már tizenkétszer volt büntetve. Eközben a helyszínre érkezett B. B. a sértett barátja, és a verekedés helyétől mintegy 5—6 méterre a vádlott háta mögött megállott. Egy ismeretlen fiatalember ugyancsak a vádlott háta mögé állt, tőle kb. 8—10 méterre. E személyek nézték a verekedést, de abba nem avatkoztak be. A sértett ezután újból arcul ütötte a vádlottat, majd gúnyolódott is vele, és S. A.-t arra biztatta, hogy üsse ő is a vádlottat. A sértett felszólítására a gyenge S. A. a vádlottat, akinek a bántalmazását a sértett folytatta, ugyancsak arcul ütötte, és oldalba vágta. A vádlott a bántalmazás közben folyamatosan hátrált, menekült, de sikertelenül, mert a sértett újból és újból felemelt kézzel közeledett feléje. Ekkor a vádlott előrántotta fanyelű bicskáját és a sértett oldalába szúrt. A vádlott felhasználva a sértett pillanatnyi meglepődését, bemenekült a közeli bolgár kertészetbe, és itt elbújt. A sértett és S. A. tovább üldözték a vádlottat, de amikor a sérülésnek hatása kezdett mutatkozni és a sértett rosszul lett, a kereséssel felhagytak. — A cselekmény elkövetése után a vádlott önként jelentkezett a rendőrségen. Az elsőfokú bíróságnak a bűnösséget megállapító ítéletét a Legfelsőbb Bíróság a következő indokolással találta törvénysértőnek. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott cselekménye alkalmas volt a Btk. 253. §-ának (1) bekezdése és a Btk. 9. §-a alá eső törvényi tényállás betöltésére, a Btk. 25. §-a (3) bekezdése II. fordulatának alkalmazását illetően azonban csupán annak adta indokát, hogy a vádlott miért volt jogos védelmi helyzetben, és hogy a sértett és S. A. támadása folytán keletkezett ijedtsége miért korlátozta a vádlottat a védekezés szükséges mértékének a felismerésében. Nem foglalkozott azonban az elsőfokú bíróság a védelem ama érvelésével, hogy a vádlott annak következtében, hogy jogos védelemben követte el cselekményét, büntetlenséget élvez, illetve hogy a büntethetőséget kizáró okot azért kell megállapítani, mert a védekezés szükséges mértékét a vádlott ijedtsége folytán képtelen volt felismerni [Btk. 25. § (3) bek. I. fordulata]. a) A jogos védelem alapján történő felmentésnek előfeltétele az állandó bírói gyakorlat szerint az arányosság is. Egyöntetű a bírói gyakorlat annak megítélésében is, hogy a bántal45