Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a terhelt beszámítási képességének korlátozottságát megállapította. (Legf. Bír. Bf. I. 1206/1965. sz.) (4738.) 3613. Az alkoholos befolyásoltság jelentősége és az emberölés erős felindulásban elkövetettként való minősítése. A vádlott és a sértett rendszeresen fogyasztottak szeszesitalt. A vádbeli napon együtt italoztak. A sértett — aki idősebb férfi — rá akarta bírni a vádlott fiatalembert, hogy vele fajtalankodjék, ez azonban tiltakozott a sértett erőszakoskodása ellen. A vádlott nem hagyta, hogy a sértett a nadrágját lehúzza, hanem erőteljesebben meglökte úgy, hogy a sértett a kádnak esett. A sértett felkelve, ismét a vádlott felé tartott, és őt arcul ütötte. A vádlott ekkor újból meglökte a sértettet, és az ajtó felé indult, amikor észlelte, hogy a sértett felemelt kézzel jön utána. Ekkor a vádlott erősen indulatos állapotában nekiment a sértettnek, s előbb puszta kézzel, majd egy karóval ütlegelte. A sértett védekezett, dulakodás folyt le köztük, amelynek során a sértett kimerült, és elesett. Néhány óra múlva sérüléseibe belehalt. A megyei bíróság a vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés miatt 6 évi szabadságvesztésre ítélte. Az ügyész a minősítést sérelmező fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a vádlottnál az erős felindulást nem a sértetti fellépés, hanem a vádlottban rejlő tulajdonság, az ittasság folytán bekövetkezett belső állapot váltotta ki, s így cselekményének a Btk. 254. §-a szerinti minősítésére törvényes alap nincs. A Legfelsőbb Bíróság ezt az álláspontot nem osztotta. A vádlott a cselekményét olyan erős, indulati állapotban követte el, amikor a meggondolás, a megfontolás szokásos kialakulása lehetetlenné válik. Nem vitatható a tényállás alapján az sem, hogy a vádlottat a sértetti magatartás indította a cselekmény elkövetésére. A vádlott ittasságára figyelemmel kizárólag azt kellett eldönteni, hogy a sértetti magatartás objektíve alkalmas volt-e erős felindulás kiváltására, illetve hogy a vádlottnál ez a felindulás nemcsak amiatt következett-e be, mert italos állapota folytán a sértetti magatartást lényegesen sérelmesebbnek, megalázóbbnak ismerte fel, mint amilyen az valójában volt. Az irányadó tényállás szerint a sértett nem békésen közeledett ferde hajlamával a vádlott felé, hanem azt tiltakozása miatt pofon is ütötte, majd az ismételt közeledésének újbóli elhárítása után felemelt kézzel, tehát ütésre készen indult a vádlott után. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a sértettnek a fajtalanság elkövetése érdekében kifejtett, a vádlott bántalmazását is maga után vonó tevékenysége az egészséges nemi hajlammal rendelkező vádlottban méltán válthatott ki erős felindulást, alkoholos befolyásoltságától függetlenül is. Minthogy tehát a fent kiemelt sértetti magatartás objektíve is alkalmas volt az erős felindulás kiváltására, ami a vádlottnál be is következett, a vádlott ittasságának a cselekmény minősítése szempontjából nincs jelentősége, az a Btk. 254. §-ának alkalmazását nem zárja ki. 36