Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

megragadása folytán a nyelvnél és a nyaki szerveknél vérzéses beszűrődések keletkeztek. A nyaki sérülések 8 napon túl gyógyulóak voltak, az egyéb sérülések gyógytartama 8 napon belüli volt. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen kölcsönösen — a vádlott terhére is, javára is — fellebezést jelentettek be. A megállapított tényálláshoz képest a vádlott bűnösségének kimondása törvényes. A vádlott fiával együtt bántalmazta a sértettet. A bántalmazásokkal a sértettnek testi sérüléseket okoztak. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottnak a cselekményét halált okozó testi sértésnek minősítette. Az elsőfokú bíróság azt helyesen fejtette ki, hogy a nyaknak mintegy közepes erejűnek számító és 10 másodpercig tartó megragadásából a vádlott — a közönséges élettapasztalat szerint — csupán testi sérülés bekövetkezésére számíthatotc. Helyesen emelte ki azt is, hogy tudata még csak eshetőlegesen sem fogta át az emberi élet kioltásának a lehetőségét, a tőle elvárható körültekintéssel e következmény lehetőségét nem láthatta előre, és így a halálos eredmény tekintetében sem szándékosság, sem gondatlanság nem terhelte. Ugyancsak az orvosszakértői véleményekben foglaltaknak megfelelően helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy a bolygóideg-izgalom folytán beállott sokkos halál igen ritka, az orvosi irodalomban is csak mint szórványosan előforduló esetre történik hivatkozás. A sokkos halált bizonyos mértékben előmozdította a sértett súlyos szívkoszorúérelmeszesedése, amely körülményről a vádlott nem tudott. A Btk. 18. §-a értelmében az eredményhez — mint a bűntett minősítő körülményéhez — a törvény által fűzött súlyosabb következmények csak akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében szándékosság vagy gondatlanság terheli. Az elbírált ügyben a fentebb már kifejtettekre tekintettel nem kerülhetett sor annak megállapítására, hogy a vádlottat a sértett halálának bekövetkezése vonatkozásában akár szándékosság, akár gondatlanság terhelte volna. Az átlagképzettségű ember éppen azért, mert nem közismert a bolygóideg helyzete és a rámért erővel kiváltható hatás, nem gondolhat arra, hogy a nyak néhány másodpercig tartó, közepes erővel történő megragadása halálos eredményt von maga után. A vádlott a bolygóideg-hatással nem számolhatott, ez annyira speciális jelenség, hogy a köztudatban egyáltalán nem ismert. A vádlottnak azonban egészségháborítással számolnia kellett. A vádlott tehát kellő körültekintés mellett sem láthatta előre a bolygóideg-izgalom folytán bekövetkezett halálos eredményt, ehhez képest azt nem lehet a gondatlansága körébe vonni. Mivel a vádlottat a halálos eredmény tekintetében sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli, a Btk. 18. §-a értelmében vele szemben ehhez az eredményhez mint a bűntett minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb következményeket nem lehet alkalmazni. A Btk. 257. §-ának (4) bekezdése szerint súlyosabban minősülő bűntett megállapítására tehát nincs alap. (Legf. Bír. Bf. II. 1440/1966. sz.) (5345.) 3 Büntetőjogi Döntvénytár 33