Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

bementek a lakásba, és egyidejűleg értesítették K. A. segédrendőrt, hogy özv. D. D.-néhez egy katonai és egy polgári személy betört, bent tartózkodnak a házban, a helyzet veszélyes. K. A. ilyen tájékoztatás után az önkéntes rendőr vádlottal a helyszínre sietett. A vádlott a társa kérésére magával vitte a vadászfegyverét is. A lakásba bemenve az önkéntes rendőri mivoltukra hivatkozással — abban a hiszemben, hogy két személy tartózkodik bent — felszólították őket, hogy jöjjenek ki. Az eredménytelen felhívás után megállapították, hogy a földszinten nincs senki. Ezután a padlástérség irányában is megismételték a felszólítást. Annak eredménytelensége után megindultak a padlástérségbe. Elöl ment a vádlott, aki a kétcsövű sörétes vadászfegyverét csőre töltötte. Öt követte K. A. segédrendőr, utána pedig P. M. ment. A vádlott bal kezével a fegyver csövét tartotta, jobb kezével pedig a fegyver tusáját szorította csípőben, jobb mutatóujját a fegyver elsütő szerkezetén tartva. A sértett a padlástérségben a kémény mögött megbújva a fejmagasságig felemelt bal kezében még az utcáról magával hozott karót tartotta. Amikor a vádlott a kéményt megközelítette, a sértett kilépett a kémény mögül, megragadta jobb kezével a fegyver csövét, és azt maga felé rántotta, hogy elvegye a fegyvert. A rántás következtében a vádlottnak az elsütő szerkezeten levő ujja lehúzódott és ettől a mozdulattól a fegyver elsült. A sörétek a sértett hasfalán egytömegben áthaladva olyan súlyos sérüléseket okoztak, hogy a sértett a kórházban meghalt. Az ilyen tényállásra alapított felmentő ítélet ellen bejelentett fellebbezési óvás azon is alapult, hogy a cselekményt foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetésnek kell minősíteni. A Legfelsőbb Bíróság ezt az álláspontot nem osztotta, a következő indokolással: A tényállásra figyelemmel helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott, amikor a padlástérbe felment, komoly, sőt a katonai személy részéről esetleg fegyveres támadástól is tarthatott. Erre a megállapításra a tárgyalási adatok kellő alspot szolgáltattak. A csőre töltött fegyverrel való fellépése tehát jogszerű volt. A padlástérre felérkezés után sem jött elő senki, a korábbi felszólítás ellenére sem. Ebből pedig az következik, hogy az adott helyzetben a vádlott váratlan támadástól tarthatott, amely támadás a hiányos világítási viszonyokra figyelemmel életveszélyes is lehetett. A sértett támadó fellépése egyébként be is következett, amikor ütésre emelt karóval a vádlotthoz lépett. Ilyen helyzetben pedig nem tekinthető foglalkozási szabályszegésnek az, hogy a vádlott az azonnali fegyverhasználat lehetőségének biztosítása érdekében az ujját az elsütő szerkezetre helyezte. Egyébként a tanúként kihallgatott F. P. BM-dolgozó vallotta, hogy rántás következtében a fegyver akkor is elsülhetett volna, ha a vádlott az ujját a fegyver oldalán levő vason tartja. A vádlott ennélfogva nem követett el foglalkozási szabályszegést a fellebbezési óvásban kiemelt magatartásával. Egyéb olyan gondatlanság sem terheli, amely a halálos eredménnyel okozati összefüggésbe volna hozható. A sértett tevékenységére vezethető vissza a fegyver elsülése. Helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott a foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetést sem valósította meg. (Legf. Bír. Bf. V. 823/1967. sz.) (5511.) 31