Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

alakulat által végrehajtott kegyetlenségekre, kivégzésekre tekintettel a III. r. vádlott nem vált-e az emberek törvénytelen kivégzésének részesévé? A III. r. vádlott magáévá tette a terror-alakulatnak előbbiekben ismertetett célkitűzéseit, az alakulat létrehozásában tevékenyen közreműködött, majd parancsnoki beosztásánál fogva az alakulat élelmezését, ielf egy vérzését biztosította; a népellenes és háborús célkitűzések megvalósítására alkalmassá tette. Maga is részt vett partizánvadász akciókat előkészítő parancsnoki megbeszéléseken, s kioktatta az I. r. vádlottat, mint az alakulat parancsnokát, hogyha egy partizán elmenekül, az sok száz német és magyar katona életét veszélyezteti, éppen ezért kell a partizánokkal szemben a legkíméletlenebb eszközökkel eljárni. A terror-alakulat működése során, a kegyetlenkedések mellett, a lebonyolított akciók során 10 személy életét is vesztette. A végrehajtott akciókban és kivégzésekben a III. r. vádlott a saját személyében nem vett részt, azáltal azonban, hogy egy olyan alakulat létrehozásában, megszervezésében működött közre és tette azt az előzőekben említett módon alkalmassá feladatainak a megvalósítására — amely feladatok az alakulat jellegéből adódóan, az elkövetett kínzásokban, és törvénytelen kivégzésekben valósultak meg — a III. r vádlott — a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint — emberek törvénytelen kivégzésének a részesévé vált. Az Nbr. 11. §-ának 5. pontjában meghatározott részesség ugyanis nem azonosítható a Btk. 14. §-ának (2) bekezdésében meghatározott bűnsegéllyel, amelynél a részesnek meghatározott szándékos bűntett elkövetéséhez kell szándékosan segítséget nyújtani. Az elsőfokú bíróság ezért tévedett, amikor a III. r. vádlott bűnösségét az 1440/1945. ME sz. rendelettel módosított, s az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt 81/1945. ME sz. rendelet 13. §-a 3. pontjának (1) bekezdésében foglalt és a 14. §-a szerint büntetendő háborús bűntettben állapította meg. A vádlott a kifejtettekhez képest az említett jogszabály 11. §-ának 5. pontjában meghatározott háborús bűntettet valósította meg azzal a tevékenységével, hogy részese volt 1944— 1945-ben Csehszlovákiában, Kassa környékén, Azbesztbányán emberek megkínzásának és törvénytelen kivégzésének. (Legf. Bír. Bf. I. 54/1966. sz.) (4901.) 3584. A passzív magatartás csak akkor lehet pszichikai bűnsegély, ha vagy a sértett védekezésére hat ki bénítóan, vagy pedig a tettesre gyakorol szándékerősítő hatást. Pszichikai bűnsegély foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésnél. A kerületi bíróság T. R. I. r. terheltet foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés miatt 8 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a gépjárművezetői foglalkozástól eltiltásra ítélte. B. L-né II. r. terheltet a foglalkozás körében felbujtói minőségben elkövetett szándékos veszélyeztetés miatt emelt vád alól felmentette. A II. r. terhelt a férjétől különváltan él. Az I. r. terhelt 1966. januárjában ismerte meg a II. r. terheltet. Bizalmas kapcsolat alakult ki közöttük. 1966. március 22-én a II. r. terhelt a férjével abban állapodott 22