Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

rában egy almáskeitből almát lehet „szerezni". A terheltek megbeszélték, és munkaidő után közösen elmentek almát szedni az almáskertbe, amely a helyi termelőszövetkezet tulajdona. A terheltek a bekerítetlen almáskertbe bemenve, a földről és a fákról válogatás nélkül almát szedtek zsákjaikba. Fejenként 14—29 kg súlyú almát loptak, összesen kb. 200 kg-ot, melynek értékesítési ára kb. 800 Ft-nak felel meg. A terheltek útközben az almáskertből történt távozás után összetalálkoztak a termelőszövetkezet elnökével, valamint annak társaságában levő rendőrrel és önkéntes rendőrökkel, akik megállították őket és ezek felhívására a lopást nyomban beismerték. A járásbíróság álláspontja szerint a terheltek cselekménye nem minősíthető bűnszövetségben elkövetettnek, más minősítő körülmény sem forgott fenn, ennélfogva cselekményeiket egyenként kellett elbírálni, így pedig az áltáluk okozott kár egyik terhelt vonatkozásában sem haladta meg a 200 Ft-ot, ezért az elsőfokú bíróság a terheltek cselekményeit a Btké. 57. §-ának (1) bekezdése szerinti szabálysértésként értékelte, s ennek megfelelően őket pénzbírsággal sújtotta. A megyei bíróság egyetértett a járásbíróság jogi okfejtésével. Álláspontja szerint tévesen hivatkozott az ügyész a Btk. 13. §-ának (2) bekezdésére. A terheltek külön-külön maguk loptak el meghatározott menynyiségű és értékű almát, és mindegyikük maga vitte el azt a helyszínről. Egyikük tevékenysége sem egészítette ki a másik tettes cselekvőségét. Ezért a járásbíróság ítélete ellen bejelentett fellebezési óvást elutasította. — A határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az eljárt bíróságok határozatainak a terhelteket felmentő rendelkezése és a szabálysértés megállapítása törvénysértő. A megyei bíróság által is helyesnek talált tényállás szerint a terheltek P. I. irányításával, előzetes megbeszélés alapján mentek az almáskertbe. A terheltek többsége nem is ismerte előzőleg, hogy hol van a kérdéses almáskert. Valamennyien zsálkokkal felszerelve mentek almát lopni, tehát mindegyikük tudta, hogy együttesen nagyobb mennyiségű almát fognak lopni. A terheltek a közös lopás tekintetében a fentiek szerint szándékegységben voltak, ezen túlmenően egymásra szándékerősítőén is hatottak. Az ilyen körülmények között történő elkövetés esetén a cselekmény minősítése szempontjából a károkozás összegét nem lehet akként szétbontani, hogy az egyes terheltek a közösen lopott almából mennyit vittek el személyenként. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha többen ugyanazon alkalommal egymás tevékenységét kölcsönösen előmozdítva és arról tudva vesznek el más birtokából jogtalan eltulajdonítási szándékkal egyénenként különböző ingóságokat, valamennyien az összes eltulajdonított ingóságra vonatkozó lopásnak, mint egységes cselekménynek válnak a Btk. 13. §-ának (2) bekezdése szerinti társtetteseivé. A kifejtett indokok alapján az elkövetés körülményeire, az eltulajdonított alma mennyiségére és értékére tekintettel, a terheltek cselekménye helyesen társtettesi minőségben elkövetett, a Btk. 291. §-ába ütköző és a Btk. 303. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő társadalmi tulajdont károsító kisebb súlyú lopást valósít meg. (Legf. Bír. B. törv. III. 929/1965. sz.) (4714.) 75