Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

Tévedett azonban, amikor a fiatalkorú vádlott bűnösségét megállapította és szabadságvesztésre ítélte. A Btk. 87. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint fiatalkorúval szemben nem lehet büntetést alkalmazni, ha gyógyító intézkedés elrendelésének van helye. A Btk. 101. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a bíróság gyógyító nevelést akkor rendel el, ha a fiatalkorú fogyatékos értelmű vagy gyengeelméjű. Az elsőfokú bíróság eljárási szabályt is sértett, amikor a Be. 333. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére gyógypedagógus szakértőt nem hallgatott meg. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 248, §-ának (1) bekezdése értelmében ezért bizonyítást rendelt el, és ennek keretében igazságügyi gyógypedagógus szakértőt hallgatott meg a fiatalkorú vádlott gyógyító nevelése elrendelésének kérdésében. A meghallgatott gyógypedagógus szakértőnek a fellebbezési tárgyaláson előterjesztett szakvéleménye szerint a fiatalkorú vádlott fogyatékos értelmű. A szakértő a fiatalkorú gyógyító nevelésének elrendelését szükségesnek és indokoltnak tartja. Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségének kimondása és a büntetésének kiszabása körében arra utalt, hogy a fiatalkorú az elmeorvosi szakvéleményekben előterjesztettek ellenére nem szenved olyan mértékű imbecillitásban, hogy gyógyító nevelésre szorulna. Az elsőfokú bíróságnak ez az állásfoglalása azért téves, mert a Btk. fentebb idézett 101. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a fiatalkorú gyengeelméjű vagy fogyatékos értelmű, akkor a bíróság gyógyító nevelést rendel el. A gyógyító nevelés elrendelése tehát nincs függővé téve a gyengeelméjűség (az imbecillitás) mértékétől. Egyébként is az elmeorvos szakértők éppen azt fejtették ki, hogy a fiatalkorú vádlott gyengeelméjűsége és kóros jellemszerkezete folytán állandóan és jelentősen korlátozva van magatartása társadalmi veszélyességének a felismerésében. Mivel a Btk. fentebb felhívott rendelkezése szerint a gyengeelméjű és a fogyatékos értelmű fiatalkorúval szemben nincs helye büntetés kiszabásának, hanem gyógyító nevelést kell elrendelni, ezért a fiatalkorú vádlott ügyében büntetés kiszabására nem kerülhetett sor. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel az elsőfokú ítéletet olyképp változtatta meg, hogy a fiatalkorú vádlott bűnösségének megállapítását mellőzte, és vele szemben gyógyító nevelést rendelt el. (Legf. Bír. Bf. II. 376/1966. sz.) (5096.) 3852. Fiatalkorú vádlottnál a beszámítási képesség korlátozottságának a megállapítása. (4738.) Részletesen: Btk. 21. §-nál. 194