Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

A fiatalkorú mentesítése a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól 102. §. 3853. Ha a fiatalkorúval szemben kiszabott egy évet meg nem haladó felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelik, a mentesítés hatályát veszti. A fiatalkorú terhelt vonatkozásában azért mellőzte a bíróság a feltételes szabadság korlátozását kimondó rendelkezést, mert a terheltet fiatalkorban elkövetett cselekmény miatt ítélték el korábban 7 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre és így a Btk. 102. §-ának (2) bekezdése értelmében az elítéléshez fűződő hátrányok alól mentesült. A bíróságnak ez az okfejtése ellentétben áll a törvényi rendelkezéssel. A Btk. 102. §-ának (2) bekezdése nemcsak azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az ítélet jogerőre emelkedése napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól az a fiatalkorú, akinek a szabadságvesztése végrehajtását próbaidőre felfüggesztették, hanem azt a további rendelkezést is, hogy a mentesítés hatályát veszti, ha a büntetés végrehajtására kerül sor. Az adott ügyben a fiatalkorú terhelt a reá korábban kiszabott szabadságvesztés próbaideje alatt követett el újabb bűntettet, és ezért a törvénynek megfelelően a kerületi bíróság e korábbi büntetésének végrehajtását az újabb szabadságvesztésre való elítéléssel egyidejűleg elrendelte. Ezzel a határozatával az előző felfüggesztett büntetéshez kapcsolódó mentesítés hatályát vesztette, a fiatalkorú büntetett előéletű és vele szemben mindazokat a rendelkezéseket alkalmazni kell, amelyeket az egy ízben szándékos bűntett miatt szabadságvesztésre elítéltekkel szemben a törvény előír. Ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság törvénysértő rendelkezését mellőzte, és a Btk. 39. §-ának (2) bekezdése alapján megállapította, hogy a fiatalkorú csak büntetése háromnegyed részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. (Legf. Bír. B. törv. I. 1275/1965. sz.) (4773.) 3854. Mentesítés iránti kérelem érdemi elbírálásának téves indokolással való mellőzése. Az elsőfokú bíróság az elítéltnek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésére irányuló kérelmét elbírálás végett a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához rendelte felterjeszteni. A végzés indokaiban utalt arra, hogy a kérelmet azért nem bírálta el érdemben, mert az nem bírósági, hanem kegyelmi rehabilitációra irányul. — A végzés elleni fellebbezés alapos. Az elítélt az írásban benyújtott kérelmében valóban kegyelem folytán való mentesítését kérte. Ezt a kérelmet azonban az Igazságügyminisztérium éppen azért küldötte meg az elsőfokú bíróságnak, mert az elítélt a Btk. 102. §-ának (3) bekezdése értelmében bírósági mentesítésben részesülhet. A kérelmet ezért elsősorban a bírósági mentesítés szempontjából kell megvizsgálni. Egyéni kegyelmi felterjesztésre az ügy csak akkor kerülhet, ha a bíróság határozata az elítéltre kedvezőtlen lenne. 13* 195