Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

szabadságvesztésbe nem számítható be. A Btk. 77. §-a ugyanis az előzetes fogvatartás beszámítását csupán szabadságvesztés, javító-nevelő munka és pénzbüntetés kiszabása esetén teszi lehetővé. A Btk.-nak a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezése ez alól kivételt nem tartalmaz. Amikor tehát a bíróság a fiatalkorú terhelttel szemben javítóintézeti nevelést rendel el, nincs törvényi lehetőség az előzetes fogvatartás beszámítására. Ugyanígy nincs lehetőség beszámításra akkor sem, ha a bíróság a Btk. 99. §-ának (2) bekezdése alapján javítóintézeti nevelést foglal összbüntetésbe szabadságvesztéssel. E törvényhely szerint csak arra van mód, hogy a szabadságvesztés tartamát legfeljebb 1 évvel meghosszabbítsa és ebben a keretben értékelje az eset összes körülményeit. így többek között a javítóintézeti nevelés végrehajtásának hatását, illetve hatástalanságát, beleértve az ideiglenes intézkedést, illetve előzetes letartóztatást is. A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtett indokokra figyelemmel megállapította, hogy törvényt sértett a járásbíróság, amikor összbüntetési ítéletében a terhelt által a javítóintézeti nevelés elrendelése előtt előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Ezért a fenti rendelkezést hatályon kívül helyezte, és az előzetes letartóztatás beszámítását mellőzte. (Legf. Bír. B. törv. III. 1375/1965. sz.) (4815.) A gyógyító intézkedések 101. §. 3851. Fogyatékos értelmű vagy gyengeelméjű fiatalkorúval szemben büntetés nem szabható ki, hanem gyógyító nevelését kell elrendelni. A megyei bíróság a fiatalkorú vádlottat emberölés miatt 3 évi szabadságvesztésre ítélte, és a közügyektől 3 évre eltiltotta. Az elsőfokú eljárás során meghallgatott ideg- és elmeorvosszakértők véleménye szerint a fiatalkorú vádlott felfogása nehézkes, emlékezete nem pontos, figyelmét nem tudja tartósan összpontosítani, ismeretei szűkkörűek, magasabbrendű fogalmak nem fejlődtek ki nála, gondolkodó képessége alacsony szintű, hangulata emelkedett, magatartása kritikátlan, ezért gyengeelméjű és kóros jellemszerkezetű, ami miatt állandóan jelentősen korlátozva van magatartása társadalmi veszélyességének a felismerésében és e felismerésnek megfelelő akarati magatartás tanúsításában. Az eljárt bíróság ítélete ellen a fiatalkorú vádlott és törvényes képviselője enyhítésért, a védő pedig az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítása végett fellebbezett. Azt nem vitatták, hogy a vádlottat gyengeelméjűsége csupán korlátozta cselekménye társadalomra veszélyességének a felismerésében. A fellebbezések az alábbiak szerint részben alaposak. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a fiatalkorú vádlott a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésében meghatározott emberölést elkövette. 13 Büntetőjogi Döntvénytár 193