Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

— az előfeltételek hiányára hivatkozva — végzésével megtagadta. A Legfelsőbb Bíróság ezért azt hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a mentesítési eljárás lefolytatására, valamint a kérelem érdemben történő elbírálására utasította. (Legf. Bír. Katf. R. II. 26/1966. sz.) (5063.) 3837. Együttes mentesítés esetén a várakozási idő kezdő időpontját a végre nem hajtott felfüggesztett szabadságvesztésre ítélés nem befolyásolja. Kihatással lehet azonban a várakozási idő meghosszabbítására. Az E.-i Törvényszék a terheltet 1948. október 30-án közellátás érdekét veszélyeztető bűntett miatt 1 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A B.-i Katonai Törvényszék, illetve Katonai Főtörvényszék 1951. február 8-án hűtlenség miatt 5 évi szabadságvesztesre, 3 évre a közügyektől eltiltásra és vagyona fele részének elkobzására ítélte. E büntetését 1954. szeptember 8-án töltötte le. A S.-i járásbíróság 1958. február 7-én jogerőre emelkedett ítéletével közlekedési szabály megszegésével elkövetett bűntett miatt 500 Ft pénzfőbüntetésre ítélte. Végül a B.-i Járásbíróság 1958. november 26-án kelt jogerős ítéletével társadalmi tulajdont károsító lopás miatt 6 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Az elítélt 1966. május 17-én kérelemmel fordult a katonai bírósághoz az együttes mentesítés megadása iránt. A kérelmet a katonai bíróság 1966. július 15-én kelt végzésével mint időelőttit — érdemi tárgyalás nélkül — elutasította. A Legfelsőbb Bíróság a végzés ellen bejelentett fellebbezést az alábbi indokokból alaposnak találta. Az elítélt büntetései tekintetében — a hűtlenség miatt kiszabott 5 évi szabadságvesztés kivételével — a Btk. 80. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében, a törvény erejénél fogva állna be a mentesítés hatálya, ha azt az utóbb említett elítélése folytán a Btk. 83. §-ának (1) bekezdése nem zárná ki. így azonban a (2) bekezdésben foglaltak szerint az együttes mentesítést csak a bíróság adhatja meg. A bírósági mentesítés lehetőségének vizsgálatánál ezért az 1951. február 8-án jogerőre emelkedett ítéletből kell kiindulni, mellyel a kérelmezőt hűtlenség — azaz a jelenben a Btk. IX. Fejezetében meghatározott bűntett — miatt 5 évi szabadságvesztéssel sújtották. A várakozási idő így nála a Btk. 81. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, illetve a (2) bekezdésében foglaltak szerint 10 év, melynek elteltét e rendelkezés szerint a szabadságvesztés kiállásától, tehát 1954. szeptember 8-ától kell számítani. Ez idő óta viszont két alkalommal elítélték, mégpedig 1958. február 7-én 500 Ft pénzfőbüntetésre, majd 1958. november 26-án 6 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre. E két büntetés azonban — a Btk. 83. §-ában meghatározott kizáró ok hiányában — a 80. § (1) bekezdésének b), illetve d) pontja értelmében törvényi mentesítés alá esett volna a pénzfőbüntetés megfizetésével, illetve a próbaidő leteltével, tehát 1961. november 26-ával. így azok a várakozási idő lejártát nem befolyásolták. Ez abból következik, hogy a Btk. 83. §-ának (3) bekezdésébe foglalt szabály — amint ez a törvény szövegéből világosan kitűnik — csak a fel nem függesztett szabadságvesztések találkozása esetén hosszabbítja meg 183