Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

11. §. 3569. Lázadás előkészületétől való elállás jogi értékelése. Lázadás előkészülete miatt folyó büntető ügyben több vádlott védője hivatkozott arra, hogy védence elállt az előkészülettől és ennélfogva nem büntethető; álláspontjukat a Btk. 11. §-a (2) bekezdésének a) pontjára, illetve az ugyanezen bekezdés b) pontjában írt rendelkezésekre alapították. — A Legfelsőbb Bíróság egyik álláspontot sem tette magáévá. A Btk. 11. §-ának (2) bekezdése szerint nem büntethető előkészület miatt a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűntett véghezvitelének megkezdése; b) aki az elkövetés elhárítása céljából korábbi felhívását, ajánlkozását vagy vállalkozását visszavonta, vagy a többi közreműködőt az elkövetéstől elállásra rábírni törekedett, ha a bűntett véghezvitelének a megkezdése bármely okból elmaradt. Az I. r. vádlott a tényállás szerint január 24-én reggel már teljes határozottsággal kijelentette két vádlott-társa előtt, hogy felhagy a fegyveres támadás tervével, többet összejövetelre nem megy el, a csoport többi tagja majd megunja a várakozást, és a csoportosulás magától felbomlik. Ez az elhatározás kétségtelenül arra mutat, hogy az I. r. vádlott nem kívánta többé a lázadás megkezdését, és az is kétségtelen, hogy ez az elhatározás önkéntes volt, külső kényszerítő hatás nélkül jelentkezett. Az elhatározás motívuma (pl. a bűntett végrehajtásának következményeitől való félelem) az önkéntesség szempontjából közömbös. A törvényi szabályozást tekintve azonban azt is vizsgálni kellett, hogy vajon az I. r. vádlott ezen önkéntes elállása folytán maradt-e el a bűntett véghezvitelének a megkezdése. — Erre nem lehet igennel válaszolni. Az I. r. vádlott ugyanis elhatározását a csoport tagjainak zömével nem közölte; vallomása szerint e közlés szándékában sem állott Ilyen körülmények között pedig nincs reális alap annak feltételezésére, hogy a vádlottak 1966 január utolsó napjaiban történő letartóztatásának elmaradása esetén, az I. r. vádlott elhatározása a csoport tagjait — az ügyből megismert egyéniségük ellenére — a bűntett véghezvitelétől való elállásra sarkallta volna, hogy tehát az I. r. vádlott elállása folytán ténylegesen el is maradt volna a lázadás megkísérlése. A Btk. 11. §-a (2) bekezdésének b) pontja az előkészülettől elállásnak két megnyilvánulási formája esetére biztosít büntetlenséget, feltéve mindkét fordulatnál, hogy a bűntett véghezvitelének megkezdésére sem kerül sor. Az első fordulat a korábbi, az előkészületet kimerítő magatartás kifejezett visszavonását, a második fordulat pedig egy olyan aktív tevékenységet kíván, amely a többi közreműködő szándékának megváltoztatására, a bűntett elkövetésétől való visszatartásra irányul. Helyes törvényértelmezés szerint az említett két fordulatban körülírt tevékenységnek céljában és hatásában is azonos értékűnek kell lennie. A vállalkozás visszavonása pl. csak akkor biztosít tehát büntetlenséget, ha abból kitűnik az elkövetés elhárításának a célja; ha ez a visszavonás úgy nyil\ánul meg, hogy a többi elkövetőre nézve legalábbis a rábeszélés erejével hat. Az olyan vállalkozás-visszavonás, amiről a többi elkövető nem szerez tudomást, és ami így bennük a bűntettől való elállás gondolatát fel sem veti: nem vonható az előkészülettől elállás fogalma alá. 13