Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

egészségügyi intézetben végrehajtandó kényszergyógykezelést mikor válthatja fel a gyógykezeléssel egybekötött házi gondozás, a Be. 287. §-a alapján folyamatba teendő eljárás során nyer elbírálást azokban az esetekben, amikor az egészségügyi intézetben végrehajtandó kényszergyógykezelés elrendelése a Btké. 21. §-ának (1) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. B. törv. V. 1283/1966. sz.) (5347.) 3704. A bíróságnak a kényszergyógykezelés foganatosítási módjának megállapítása végett a cselekmény külső objektív megjelenésének, előzményeinek és elkövetési körülményeinek alapos elemzésével kell eldönteni, hogy büntethetőségi akadály hiányában indokolt lenne-e egy évnél súlyosabb szabadságvesztés kiszabása. A járásbíróság a terheltet a lopás miatt ellene emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból [Btk. 21. §. (1) bek.] felmentette. Egyben elrendelte a terhelt kényszergyógykezelését azzal, hogy azt az Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kell foganatosítani. A 28 éves terhelt az általános iskola első osztályát végezte el további iskolakötelezettségének rendkívül fogyatékos szellemi képességei miatt nem tudott eleget tenni. Mások gondozására szorul, szellemi képességei nem fejlődtek ki. 1966. június 2-án a körzeti orvos beutalója alapján rendőrségi intézkedésre felvételt nyert a városi kórház elmeosztályára. A kórház június 17-én — mivel a szülők írásbeli felelősséget vállaltak érte — az intézetből elbocsátották. A terhelt 1966. október 8-án a szülei által rábízott sertéseket legeltette, majd a délutáni órákban a szomszédos házban levő idegen lakás lezárt ajtaját feltörte, a lakásba jogtalanul behatolt, és onnan 180 Ft készpénzt és különböző ingóságokat jogtalanul eltulajdonított. A 365 Ft értékű ingóságokat különböző szénakazlakban elrejtette, melyeknek csak egy része került elő a nyomozás során. A járásbíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy a terheltet a cselekmény elkövetése után a városi kórház elmeosztályára visszaszállították, ahol megállapítást nyert, hogy a terhelt elmebeteg. A vádbeli bűntettet olyan elmebeteg állapotban követte el, amely őt képtelenné tette cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére. Állapotánál fogva tartani kell attól, hogy a jövőben is el fog követni olyan cselekményeket, amelyek egyébként megvalósítják valamely bűntett törvényi tényállását. Ez okból a szakértők zárt intézetben foganatosítandó kényszergyógykezelésnek elrendelését indítványozták. A fentiekre figyelemmel a járásbíróság a terheltet a Be. 226. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján a lopás miatt ellene emelt vád alól felmentette és a Btk. 61. §-a alapján kényszergyógykezelését rendelte el, aminek foganatosítására az Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet jelölte ki. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Btké. 21. §-a (1) bekezdésének, valamint a 6/1966. (VII. 24.) IM sz. rendeletnek az egybevetéséből következik, hogy a kényszergyógykezelésnek az intézetben való foganatosítását a bíróság kizárólag abban az esetben rendelheti el, ha a kényszergyógykezelést olyan cselekmény 107