Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának a felülvizsgálati véleményét is [29/1964. (XI. 23.) Korm. sz. r. 8. §-a], és ennek, valamint az ügyben felmerült összes adatoknak értékelésével kell döntenie a terhelt kényszergyógykezelésének elrendelése vagy ennek mellőzése kérdésében. (Legf. Bír. B. törv. IV. 1022/1966 sz.) (5346.) 3703. Zárt intézeti kényszergyógykezelés elrendelése esetén téves az az ítéleti rendelkezés, mely szerint a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban való foganatosítása nem kizárt. A megyei bíróság a terheltet az ellene emberölés kísérlete miatt emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból felmentette, egyben ítéletében elrendelte zárt intézeti kényszergyógykezelését. Megállapította, hogy a gyógykezelésnek házi gondozásban történő végrehajtása nem kizárt. Bár a megyei bíróság zárt intézeti kényszergyógykezelést rendelt el, azt is megállapította, hogy a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban történő végrehajtása sem kizárt. Ezt a szakértőnek arra a véleményére alapította, mely szerint a jövőben intenzív gyógykezelés hatására olyan javulás állhat be a terheltnél, amely lehetővé teszi a házi gondozást. Az ítélet e rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. Kényszergyógykezelés elrendelése esetén a bíróság a Btk. 61. §-ának (2) bekezdése értelmében a kényszergyógykezelés végrehajtása tekintetében kétféle intézkedést tehet. Kimondja, hogy a kényszergyógykezelést kijelölt egészségügyi intézetben kell végrehajtani, vagy pedig azt mondja ki, hogy a kényszergyógykezelést házi gondozásban lehet foganatosítani. Ezek a rendelkezések vagylagosak, az egyik a másikat kizárja. A Btké. 21. §-ának (1) bekezdése szerint ha a kényszergyógykezelést olyan cselekmény miatt alkalmazzák, amely miatt büntethetőségi akadály hiányában I évnél súlyosabb szabadságvesztés kiszabása lenne indokolt, azt az erre a célra szolgáló külön egészségügyi intézetben kell foganatosítani. Az eljáró bíróságnak tehát elsősorban azt kell vizsgálnia és megállapítania, hogy büntethetőséget kizáró ok hiányában mily tartalmú szabadságvesztés lenne kiszabandó. Amennyiben ez a büntetés az 1 évet meghaladja, az esetben a kényszergyógykezelést egészségügyi intézetben kell végrehajtani. Az eljárt megyei bíróság ítélete indokolásában ezzel a kérdéssel nem foglalkozott ugyan, a megállapított tényállásból és az elsőfokú bíróságnak abból a helyes intézkedéséből azonban, hogy zárt intézeti kényszergyógykezelést rendelt el, kitűnik, hogy az adott esetben büntethetőséget kizáró ok hiányában 1 évet meghaladó szabadságvesztés került volna kiszabásra. Minthogy zárt intézeti kényszergyógykezelés elrendelése esetén — miként azt fentebb a Legfelsőbb Bíróság már kifejtette — kizárt a házi gondozásban történő gyógykezelés, az erre utaló rendelkezést az ítéletből mellőzni kell. A Legfelsőbb Bíróság irányításul rámutat arra; az a kérdés, hogy az 106