Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

szükséges-e vagy sem. Ehhez az ügyben eljárt bíróságoknak be kellett volna szerezniük a terhelt előző kórházi és ideggyógyászati kezelésére vonatkozó valamennyi orvosi lehetet, kórlapmásolatot és idegorvosi véleményt, és ezek beszerzése után és ismeretében a terhelt elmeállapotának megvizsgálását végző mindkét orvosszakértőnek a meghallgatásával az alábbi körülményekre nézve kellett volna még az orvosszakértők határozott véleményét kikérniük. A terhelt eddigi életvitelére, az előző idegkezeléseire vonatkozó orvosi véleményekre, a cselekmény elkövetésének körülményeire (a teljesen ittas sértett támadta meg a terheltet), továbbá a terheltet többször kezelő elmeorvos szakvéleményében előadott tapasztalataira (jóindulat, betegségbelátás, egyénisége nem olyan, hogy ebből adódóan támadólag lépne fel) figyelemmel: 1. a pszichopátiában szenvedő terheltnek a cselekmények elkövetésekor fennállott beszámíthatóságát kizáró tudatzavara csak eseti jellegű volt-e, vagy a pszichopátiája (kóros lelkialkata) olyan súlyos, amely már nagymértékben befolyásolja állandó jelleggel beszámítási képességét, és ez okból olyan tartós betegségnek tekintendő-e, amely már az elmebetegség körébe vonható; 2. a terhelt — ha nem tekinthető elmebetegnek — jelenlegi elmeállapotánál fogva olyan betegségben szenved-e, amely visszatérő tudatzavarokkal jár [6/1966. (VII. 24.) IM sz. r. 15. §. a) pont]; 3. elmeállapotával összefüggő betegségénél fogva, abból adódóan, kifejezetten ez állapota jellegére tekintettel kell-e alaposan attól tartani, hogy újabb olyan cselekményt követ el, amely egyébként megvalósítja valamely bűntett törvényi tényállását [bűnismétlés veszélye; Btk. 61. § (1) bek.; 9/1965. (VIII. 23.) IM sz. r. 42. § (2) bek. utolsó mondata] ; 4. a terheltet — az őt kezelő idegorvos által igazolt — betegségbelátása, kritikai képessége alkalmassá teszi-e arra, hogy nagymértékben kizárja a bűnismétlés veszélyét, vagy sem. Erre figyelemmel csupán csekély valószínűsége forog-e fenn a hasonló jellegű cselekmény elkövetésének, avagy mégis alaposan kell tartani a bűnismétlés veszélyétől; 5. milyen mértékben alkoholista a terhelt; ennek milyen hatása van újabb tudatzavarok fellépésére, és ebből adódóan fokozódik-e a bűnismétlés veszélye döntőbb mértékben, vagy inkább elmeállapotával összefüggő betegségéből. Mindezeket a körülményeket az ügyben eljárt bíróságok elmulasztották tisztázni és ez az ügy felderítetlenségét eredményezte mindazon lényeges tények tekintetében, amelyeknek jelentőségük van annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a terhelt kényszergyógykezelése elrendelésének törvényi előfeltételei maradéktalanul fennállanak-e vagy sem, illetve a terhelt kényszergyógykezelésének az elrendelése szükséges-e vagy sem. Amennyiben az elmeorvosszakértők véleménye a terhelt elmeállapota, valamint ez állapotából adódó bűnismétlés veszélye kérdésében az új eljárásban aggályos vagy ellentétes volna, akkor az említett orvosi szakkérdésekben a bíróságnak be kell szereznie az Egészségügyi 105